A világ leghosszabb cikke 14.

A családi vállalkozásként, három Followill testvér: Caleb, Nathan, Jared és egy unokatestvér, Matthew (szintén Followill) által 2000-ben, Nashville-ben alapított Kings of Leon a ’90-es évek végi retro rock hullámmal tűnt fel, majd önmagukat is lekörözve, 2008-ra Only by the Night című lemezüknek és az azon lévő slágereknek (Sex on Fire, Use Somebody, Notion), valamint nyilván annak köszönhetően, hogy a világ szereti a testvérekből álló zenekarokat (mert az olyan cool és megható), a rock élvonalában találták magukat.

Eddig hat lemezt jelentettek meg – Youth & Young Manhood (2003), Aha Shake Heartbreak (2004), Because of the Times (2007), Only by the Night (2008), Come Around Sundown (2010), Mechanical Bull (2013) –, amiből most a legelsőt választottam, mert bár egy jó ideje megvan, még soha nem hallgattam meg.

A neves stúdiókban ( Sound City Studios, Shangri-La Studios, Ocean Way) felvett Youth & Young Manhood egy korrekt debütáló album. Jól szól, az összes hangszer szépen megszólal külön, az ének előre van keverve, mert nyilván úgy gondolták a szakemberek, hogy egy ilyen hangot mutogatni kell, és jól gondolták: Caleb Followill hangja karakteres és már itt erős, és már itt hallatszik, hogy ezzel szívhez szóló balladákat fog még énekelni, aminek következtében arcképét majd sok kis piros szívecskével fogják tini és nem tini lányok a Facebookon posztolgatni.

Az első három szám tök jó felütés, és már az nyitó, Red Morning Light című dalt hallva azonnal tudjuk, mire számíthatunk: értelmes, érző szívű, bajszos, trapéznadrágos, bőrdzsekis fiatalok, lendületes, tökös, szerethető garázsrockot játszanak déli felfogásban, déli kiejtéssel. Főleg a harmadik szám, a Wasted Time egyszerű, dögös garázs rock n’ rollja üt egyből, aminek nagy testvére a remekül eltalált hetedik dal, a Spiral Staircase, ami olyan, mintha egy Chuck Berry és az AC/DC félrelépéséből született kócos fattyú volna.

A negyedik és az ötödik szám fura darabok. A Joe’s Head-ben, annak ellenére, hogy pont arról szól, amiről Hendrix Hey Joe-ja, ilyen kicsit idióta-romantikus gitártéma a fő vezérszál, ami meglepően hat, miközben Caleb azt énekli: „és most már mindketten halottak… az emberek olyan hidegek tudnak lenni, ha meghaltak.” A Trani című pedig egy szendergős, kellemes balladának indul, aztán a szám felénél elkezdenek bepörögni, az énekes meg tökre kiakad, de annyira, hogy úgy sikoltozik, hogy a hangja is elmegy. Mintha a húgát erőszakolnák – már elnézést a hasonlatért.

A California Waitinggel visszatérünk a könnyen értelmezhető rock n’ roll világába, és már ülnénk is autóba Kalifornia felé. Ez az egyik dal, ami leginkább előrevetíti a későbbi Kings of Leon hangzást és megoldásokat, és úgy, ahogy van, jó. A Molly’s Chambers, ami a négy közül az egyik kislemez volt az albumról, megint egy szimplább darab, és vagy egy szado-mazo barlangról szól vagy nem, de ezek a fajta számok működnek a legjobban a lemezen. A hasonlóan gyors tempójú Genius mintha a paparazzókról, újságíró keselyűkről vagy pofátlan rajongókról szólna, ami talán még kicsit korai egy első lemezen, de olyan rövid, hogy nincs időnk sokat tűnődni ezen, mert jön egy igazi déli hangulatú, blues-os hintaszékes szerzemény, amiről eszembe jut, mennyivel jobban hangzik ez a szó angolul: rocking chair. Mert ehhez a számhoz egy rocking chairben kell ülni a ház előtt a poros verandán, nem pedig hintaszékben.

Az utolsó dal, a Holy Roller Novocaine pedig arról szól, hogy egy (valószínűleg) idősebb srác elcsábít egy (valószínűleg nála) fiatalabb lányt, felviszi a hegyekbe, megmutatja neki, amije van, aztán mondja neki, hogy nem kell félni, nem fog semmit érezni, merthogy (a címből kiindulva) nyilván kellőképpen el fogja őt zsibbasztani. (Mint most rábukkantam, a dal elvileg egy megtörtént esetről szól, miszerint is egy pap művelte ezt fiatal nőkkel. Ej, ezek a papok odalent délen…) A dal négy percnél véget ér, aztán négy és fél perc szünet után megint megszólal a zene, ami régi trükk, de mindig a frászt hozza az emberre. Igaz, a hidden track: a Talihina Sky szép, bár-bluesos lezárás, maga a megoldás felesleges hülyeség, de ezzel együtt is megér háromnegyed órát az, hogy meghallgassuk a Kings of Leon történetének első fejezetét.

Jótállás: 

Örök garancia: Red Morning Light, Wasted Time, California Waiting, Spiral Staircase, Dusty