Arne Dahl maga a krimi
A világhírű sikeríró Jan Arnald, írói álnevén Arne Dahl interjút adott az Open Air Rádió számára és elfogadta a meghívást, hogy a Rocklitera című műsorunkban élőszóban is bemutatkozzon a rádióhallgatóknak. Arne Dahl műveit Magyarországon a Scolar kiadó gondozza.
OAR: Az emberek hajlamosak alapvető irányokat választani. Beatles vagy Rolling Stones. Kávé vagy tea. Engedjen meg egy hasonló, szépirodalmi kérdést: Dashiell Hammett vagy Raymond Chandler?
JA: Chandler.
Lenne szíves alátámasztani a választását?
Korábban több Hammett regényt olvastam. Volt egy politikai árnyalata a szövegeinek, ami Chandler írásaiból teljességgel hiányzott. Ezen túlmenően egy kicsit karcosabban írt. Mintha egy személyes nézőpontból vizsgálta volna saját társadalmának gonoszságait. Mostanában, úgy érzem, inkább Chandlert helyezem előnybe, főként a nyelvezete miatt. Akárhogy is nézzük, ő a magasztosabb. A bűnügyi regény műfaját soha nem kezelte más irodalmi műfajoktól eltérően. Ettől függetlenül még mindig szeretem Hammett írásait. A Véres aratás című kötete továbbra is az egyik legmenőbb könyv marad. Viszont semmi nem tudja megszorongatni a Hosszú álom című könyvet.
Nem egyszerű 4-500 oldalon keresztül fenntartani egy olvasó kiemelt figyelmét. Mi a titkos receptje? Van ilyen egyáltalán?
Nincs rá saját, legfeljebb csak a szépirodalom általános receptje. A bűnügyi regényeknél felismerhető az a tendencia, hogy túlzott figyelmet szentel a történet vezérvonalának és a helyszínnek. Szükséges, hogy jó legyen a helyszín – sőt, kimagaslóan jó helyszín legyen, meglepő, folyamatosan váratlan –, de ez valójában csak a dolgok alapja. Ez még NEM elég ahhoz, hogy 500 oldalon keresztül megtartsd olvasóid figyelmét. A szépirodalom egyéb szempontjait is be kell vonni az egyenletbe. Ha csak a helyszínről van szó, akkor idejével az emberek el fogják veszíteni az érdeklődésüket. Az olvasónak egyéb dolgokkal is fel kell kelteni az érdeklődését, legyen az a hangulat, az ötletek, az emberek, a környezet vagy akár a nyelvhasználat.
Mint a történetei karmestere, olybá hat, mintha mindig a kezében lenne a tudás bölcsessége. Mintha mindig pontosan tudná, merre tart a cselekmény. Pontos tervvel rendelkezik már egy új regény születésének hajnalán?
Igen. Amikor egy összetett történetet írsz, nem engedheted meg magadnak, hogy csak úgy írj, aztán sodródjanak az események. Egy ilyen esetben minden figyelmed arra összpontosulna, hogy működjön a helyszín, ami által minden másról elterelődne a figyelem. Ezt a fajta luxust bűnügyi regények esetében nem engedheted meg magadnak. Más típusú regényeknél – melyeknél a helyszín nem annyira mérvadó – viszont lehetséges. Olyankor a terv sem annyira merev, ezáltal könnyebben módosítható, ha egy jobb út sejlik fel előtted.
A regényeiből egyértelműen kiderül, hogy érdeklődésének kiemelt tárgya a társadalmakban, de akár a kis közösségekben fellelhető dinamika, érzelem és feszültségek. Már gyermekkorában is ilyen kifinomult volt az érzelmi hányadosa, mint amilyenről a könyvei tanúskodnak?
Azt gondolom, inkább arról van szó, hogy valós emberekké igyekszem formálni a zsaruimat. Van egy nagyon hagyományos módja a rendőrök és a nyomozók bemutatásának. Ez egy nagyon macsó jellemzés, amelyben az érzelmeknek nem jut túl nagy szerep. Ez nem az, amit szerettem volna. Én valós, háromdimenziós szereplőket szerettem volna valós élettel, családdal, valós érzelmekkel. Mind igyekeznek egyfajta élettel teli kapcsolatot kialakítani más emberekhez, a szeretethez, és ez nem minden esetben egyszerű…
Számos alkalommal olyan messziről veszi górcső alá szereplőit, mintha a naprendszerünk csillagáról figyelné őket. Néhány oldallal később pedig életük legkisebb részleteit elemzi. Könnyen tudja változtatni a fókuszt?
Azt gondolom, hogy a nézőpont megváltoztatása alapvető része írásaimnak. Ezzel magyarázható az is, hogy miért dolgozom sok szereplővel. Szeretem gyorsan változtatni a perspektívát, egy-egy helyzetet, vagy társadalmi jelenséget sok különböző pontból szeretek megvizsgálni. Amit ezen felül kedvelek, az a gyors elmesélése egy történetnek. Ez adja azt a dinamikát, ami örömmel tölt el.
Nemrég lefordították magyar nyelvre egy korábbi regényét, melynek címe Rossz vér. Ebben a regényben egy sorozatgyilkos megöl egy svéd irodalomkritikust. Képesek voltak ezen mosolyogni a valós élet svéd irodalomkritikusai?
Attól tartok, hogy ez a jelenet valójában nem a mosolygásról szól, inkább egy fekete szatíra egy olyan kritikusról, aki régen még szerette az irodalmat, de jó ideje kiszeretett belőle. Abban az időben Svédországban sokan voltak így ezzel. Másrészről egy olyan emberről van szó, aki nem igazán törődik másokkal. Ez lehet az, amit meglát egy ilyen ember önnön halálának pillanatában. Egy viszonylag kemény első fejezet…
Miért pont a bűnügyet választotta irodalmi munkájának központi érdeklődéséül?
Korábbi írásaimban elvesztettem a történetek elmesélésének igaz lendületét. Egyre inkább nehezemre esett az általam áhított, klasszikus értelemben vett mesterműveket írnom. Valahogy vissza kellett találnom a nagyszerű meséléshez, mely az időnként nem annyira elismert bűnügyi regény műfajában rejlett. A bűnügyi regény megköveteli azt a bizonyos lendületet, késztet arra, hogy elmeséld a történetet, hogy egyesével fedd fel a titkokat és tartsd a tempót.
El tudja magát képzelni, amint egy jövőbeni nyári napon egy árnyékos fa alatt üldögél és a fiatalabb generáció számára gyermekkönyveket ír?
Valójában írtam már néhány gyermekkönyvet, de az nem az én műfajom. Egy jövőbeni nyári napon egy árnyékos fa alatt üldögélhetek ugyan, de kemény bűnügyi krimit fogok írni. Sokkal nagyobb élvezet.
Stockholm, Budapest
