A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

Open Air Rádió – A VOLTSoundSziget.

„Az a haditervünk, hogy a saját terepén győzzük le David Guettát” – Bankrupt interjú

2015. február 10., 20:05

A közel húsz éve létező budapesti Bankrupt zenekar töretlenül tolja a punk-rockot. Legfrissebb dalaikat Tövisházi Ambrus producer figyelő tekintete mellett rögzítették. Sarkadi Balázs válaszol.

Hogyan hozott össze benneteket a sors, és milyen volt vele a közös munka?

Sarkadi Balázs: A Love Bandet bírjuk, és a produceri munkái közül az akkor éppen aktuális Meztelen Diplomaták lemez is bejött, úgyhogy írtunk neki, és szerencsére látott fantáziát az együttműködésben. Ennek az eredménye a 2014 elején kijött Háború és béke című szám lett, most pedig két újabb számot csináltunk vele: ezek a Lee Marvin és a Világvége Disco. Nagyon jó ötletei voltak, élmény vele dolgozni.

Volt olyan, amit nehezebb volt elfogadni, olyan, amit élből passzoltatok?

SB: Pont ez volt a legizgalmasabb az egészben, hogy milyen hangszerelési ötletei lesznek. Amikor az első felvételnél talált egy zsák diót meg egy tépőzáras-célbadobós játékot a stúdióban, és közölte, hogy ezek benne lesznek a számban, akkor természetesen meglepődtünk, de elfogadtuk. A végén tényleg teljesen jó hangeffekt lett ezekből. A Lee Marvinnál kitalálta a kórust, ami szintén nagyon jól sült el. Így be tudtunk vonni haverokat és családtagokat is a felvételbe, és ez egy tök jó közösségi élmény volt mindenkinek.

A kooperációtok folytatódik-e a jövőben is? Eleve miért döntöttetek úgy egy ponton, hogy profi producerrel fogtok dolgozni?

SB: Mindenképpen szeretnénk vele dolgozni a jövőben is, reméljük, ez minél hamarabb összejön újra. Producerre azért volt szükségünk, mert szerettünk volna szintet lépni zeneileg, és ez szerintünk meg is történt.

bankrupt-bn-5

2011-ben volt egy váltás a zenétekben, amikor populárisabb irányba indultatok el, és rádióbarát slágerekben (is) kezdtetek el gondolkodni. Mi volt a döntés oka?

SB: Nekünk mindig is az olyan punkzenekarok tetszettek, akik képesek popslágereket is írni, mint a Ramones, a Clash, a Stranglers, a Dwarves vagy a Die Ärzte, meg a punkon kívül bírunk olyan indie/britpop zenekarokat is, mint a Pulp vagy a Manic Street Preachers, ezért már az elejétől kezdve minden kiadványunkon volt legalább egy slágeresebb szám.

Ennek a fajta punkzenének itthon soha nem volt számottevő közönsége, ezért a 2000-es években rengeteget játszottunk külföldön, főleg Németországban és Ausztriában. Ez klassz volt, de egy idő után kezdett baromi fárasztó lenni, hogy ezer kilométereket kell egy jó koncertért utazni. Aztán 2011-ben arra lettünk figyelmesek, hogy fel-feltűnik a Petőfi Rádióban az 18 Now című számunk, ami még a 2006-os Shorter Than Danny DeVito lemezen jelent meg. Adta magát, hogy mozduljunk akkor el ebbe az irányba, és tegyük a helyére itthon is a zenekart. Ebből lett a Rewound, amit egészen sokat játszott a Petőfi. Később megcsináltuk magyarul is Retro címmel, a klipje ment a magyar MTV-n, és innentől minden számot megcsináltunk angol és magyar változatban is. Több vidéki rádióban is mentek a dalaink, a soproni Nap Rádió már egy éve rendszeresen leadja a Háború és békét, a paksi Fortuna Rádió pedig a Rewound óta minden új kiadványunkról játszott számokat. Közben azért persze a punk vonalat sem adtuk fel, a 2013-as Timewaster című számunk szerepelt egy rakás amerikai meg német punk rádióműsorban, még a Dwarves énekesének a műsorában is, amire különösen büszkék vagyunk.

Most meg a pályafutásunk első, elektronikát is karakteresen felhasználó száma, a Disco Apocalypse (Világvége Disco) egyből kikerült olyan trendi oldalakra, mint a moarrr.com, vagy a 300 ezres olvasótáborral rendelkező német C-heads.com, de klubsláger lett Barcelonában és a napokban még egy japán pornódíva is kitwittelte. A Lee Marvinra is nagyon jók a visszajelzések, kis szerencsével ebből hatalmas sláger lehet itthon is.

Milyen ma, 2015-ben a David Guetták korában punknak lenni, punkot játszani Magyarországon? Eleve milyen most a hazai punk közeg?

SB: A mi haditervünk az, hogy a punk popnak álcázva magát a saját terepén győzze le David Guettát. Vagy legalább halljanak néha jó zenét is az emberek a rádióban. Az utóbbi idők legkellemesebb meglepetése magyar punk vonalon a Kozmosz zenekar volt. Őket, legalábbis a zenekar éneklősebb felét, még jóval régebbről ismerjük, és örülünk a sikerüknek.

Ha korszakolni kellene az eddigieket, most hol tart a zenekar? Milyen korszakok voltak, és melyik korszakban vagytok most?

SB: Az elején öt év kellett hozzá, hogy kialakuljon az azóta is állandó felállás. A kétezres évek első feléből talán a Listen című számunk, és a Bem Rockpartos punkfesztiválok maradhattak meg az emberekben velünk kapcsolatban. Aztán 2006-ban kihoztuk a Shorter Than Danny DeVito című lemezt, aminek már egyöntetűen pozitív volt a kritikai visszhangja és megfelelő referencia volt az egyre inkább túlsúlyba kerülő külföldi koncertekhez.

2011-től kezdtünk egyre messzebbre kalandozni a punkrocktól. Egyrészt továbbvittük az 18 Now-féle indie-vonalat, ebből lett a Rewound/Retro, majd a groove-osabb Hétfő reggel, most pedig elektronikus alapra helyezve ugyanezt a dallamvilágot, a Világvége Disco. Másrészt bejöttek a szörfös-retrós jellegű számok, kezdve a 2011-es Clint című instrumentális surf rock számmal. Ide sorolható a Háború és béke és a Lee Marvin is.

Nem tudjuk még, melyik vonal fog inkább dominálni a jövőben. Mindegyiket szívesen csináljuk, és természetesen a régi punkszámainkat is ugyanúgy szeretjük. A még fel nem vett újak között is vannak ilyenek.

shonen-bankrupt nyitó

Korábban sokat szerepeltetek külföldön. Manapság mi a helyzet?

SB: Az utóbbi időben kevesebbet tudtunk koncertezni, de szeretnénk újra beindulni. Az utolsó külföldi megmozdulásunk tavaly májusban volt: egy punk/psychobilly fesztiválon játszottunk a bécsi Arenában. Előtte pedig itthon volt pár nagyobb bulink. Játszottunk a Suzuki Viadal fesztiválján a Gödörben (ezen a játékon nyertük a Hétfő reggel klipjét), a Kiscsillag turnéján vendégeskedtünk és felléptünk a Shonen Knife előtt, ami hatalmas élmény volt. Ez már a második alkalom volt, hogy japán csajzenekarral játszhattunk: 2004-ben elhoztuk Pestre a Yumi Yumit, ahol egy Bob nevű plüssmedve volt a dobos. A koncert után valaki ellopta a medvét, amiből szegény csajok óriási drámát csináltak, a sztori meg bejárta a teljes magyar médiát egészen a Boros-Bochkor-féle rádióműsorig.

A számaitokhoz elkezdtetek vicces-hangulatos mash-up videókat készíteni, amikben ugyan megvan a kicsit tiszteletlen, gúnyos punk attitűd, de vajon ezért fogtatok-e bele ezekbe?

SB: Hivatalos klipet eddig csak kettőt volt alkalmunk készíteni (Retro, Hétfő reggel), de igyekszünk minél több számhoz összeütni valami mash-upot. Így sokkal több emberhez eljutnak a számaink, mint ha csak feltesszük a zenét Soundcloudra. A két új dal klipje sikerült a legjobban, és a nézettségük is elég szépen alakul.

A közeljövőben hol láthat majd titeket az ember élőben?

SB: Egyelőre szervezés alatt vannak a koncertek, amint lefixálunk valamit, kikerül a honlapunkra a dátum.

Legutóbbi nagylemezetek 2006-os, azóta csak ep-k és egy kislemez jelent meg. Mikor várható újabb album? Egyáltalán, gondolkodtok-e még ebben a formátumban?

SB: Van most 3 új számunk, amiket szeretnénk felvenni, és ha a legutóbbi három kislemezt még hozzácsapjuk, ki is jön egy EP. Ezt szeretnénk minél hamarabb tető alá hozni. A demózást már elkezdtük.