Húsz évvel később: Bad Religion – The New America
Új rovatunkban 2000-ben, vagyis ma már 20 éve készült lemezeket veszünk elő, és hallgatjuk újra, vagy éppen fedezünk fel azok közül, amik esetleg anno kimaradtak. Legutóbb a külön ligában játszó, absztrakt rapper, Del Tha Funkee Homosapien Both Sides of the Brain című albumát jártuk körbe, ez alkalommal is maradunk a nyugati parton, de hip-hop helyett a punk rock legenda Bad Religion sorban tizenegyedik, The New America névre keresztelt albumát dobjuk fel a lejátszóra.
A Bad Religion 1980-ban alakult Los Angeles-ben, és már a karrierjük elején kitűntek a kaliforniai punkszcénából. Eredeti és jelenlegi gitárosuk, Brett Gurewitz már a történetük elején punk- és DIY-történelmet írt az Epitaph névre keresztelt, mai napig fennálló lemezkiadójával. Az Epitaph rengeteg zenekarnak ad helyet és kreatív mozgásteret, a kilencvenes évek eleji punk rock-revival nem történt volna meg a legendás kiadó nélkül, a Bad Religion lemezei mellett olyanok indultak meg az Epitaph farvizén, mint a NOFX, a Rancid, vagy akár az Offspring, akiknek Americana című albuma például nekem, és sok hasonszőrű, kócos tizenévesnek lehetett az egyik belépő a punk rock világába.
A másik dolog, amivel elütöttek a színtér tagjaitól, hogy a második lemezük, az 1983-as Into The Unknown azonnal eltávolodott a hardcore-tól, egy lassabb tempójú, progresszív rockból inspirálódó, szintetizátorokkal és orgonákkal kitömött kísérleti album lett belőle. Bár a kritikusok sokra tartották, kereskedelmi szempontból teljes csőd volt, maga a zenekar is ballépésnek tekinti utólag, és a mostohaalbum nem is jelent meg újra egészen 2010-ig, akkor is csak a 30 Years of Bad Religion című, karrierösszegző válogatás mellé csapva.
A Bad Religion immár 40 éve menetel a pályán, egyetlen állandó tagja az összetéveszthetetlen orgánumú Greg Graffin, ha az alapító basszusgitárost, Jay Bentley-t nem számítjuk, aki csak 1983 és 1985 közt nem volt a zenekar tagja. Brett Gurewitz is a banda egyik állandó arca, bár ő jó pár évet eltöltött a Bad Religion-ön kívül, konkrétan a talán legnépszerűbb albumuk, az 1994-es Stranger Than Fiction megjelenése előtt hagyta ott a zenekart, hogy teljes időben az Epitaph-ra, és az egyre kezelhetetlenebbé váló kábítószer-problémáira koncentráljon.
A nyolcvanas években underground kultstátuszba került zenekar a következő évtizedben ízlelte meg a mainstream sikert, 1993-as, Recipe For Hate már nagykiadónál, az Atlantic-nél jelent meg. A Stranger Than Fiction volt a zenekar belépője a Billboard-ra, és egy csapásra a punkzenét megújító kulcs-zenekarrá lettek, olyanok mellett, mint mondjuk a Green Day. Ennek megfelelően rengeteg vád is érte a bandát, mondván, hogy eladták magukat. Ezek az amúgy megalapozatlan vádak, meg persze Gurewitz kiválása meg is tépázta a bandát, és a kilencvenes évek maradékában már csak nem kimondottan jelentős dolgaik jelentek meg.
A 2000-ben megjelent The New America némileg eltér a Bad Religion eddigi dolgaitól, ezt a sorban már tizenegyedik lemezt teljesen egészében Greg írta, a Believe It című dalt leszámítva, amit Gurewitz-el közösen jegyez, aki aztán nem sokkal az album megjelenése után vissza is tért a zenekarba.
Az albumot 1999 októbere és decembere között vették fel Hawaii-n, producerüknek pedig az excentrikus, újító kedvű Todd Rundgren-t kérték fel, ami igazán furcsa választásnak tűnik, pláne, hogy Greg idoljaként tekintett Todd-ra, aki ugyan kitűnően végezte fel a rá szabott feladatot, de különben magasról tett a bandára, és állításuk szerint „igazi seggfejnek” bizonyult. Szövegileg is más területekre téved, a már jól megszokott, politikát és vallást ekéző dalszövegek helyett jóval személyesebb, befelé tekintő témák ütötték fel a fejüket, és a kicsengés is összehasonlíthatatlanul pozitívabb, mint a korábbi albumokon. Részben emiatt, részben a kilencvenes évekből eredő, megmaradt rajongói dac miatt nem volt felhőtlen az album fogadtatása. Ugyancsak jogtalanul. Például felrótták nekik a kórusokat, a melódiákat, ami teljesen érthetetlen, hiszen ez az elképesztő fogékonyság a harmóniák iránt mindig is a Bad Religion sajátja volt, a The New America-n csak hangsúlyosabbá vált, Todd Rundgren pedig segített abban, hogy a Bad Religion hangzása úgy teljesedjen ki, hogy közben a régi, underground albumaik dühe és éle ne vesszen el.
A The New America, a kilencvenes évek hányattatásainak és a nehézkes felvétel dacára egy kiérlelt, slágergyanús szerzeményekben gazdag album, ami már akkor egy olyan veterán punkbanda képét mutatta, akiknek sikerült méltósággal öregedni úgy, hogy az eredeti víziójuk sem csorbult, ez pedig néhány, itt is megemlített bandának nem sikerült ilyen fényesen. És a Bad Religion azóta is ketyeg, megbízható állandósággal.
Csúcspontok: A World Without Melody, 1000 Memories, Whisper in Time, Believe It
A teljes albumot ma, szombat este 8-kor meghallgathatod az Open Air Rádión.
