Link interjú Áron Andrással, az Apey and the Pea frontemberével
A Remembering the Steel nevű Pantera tribute zenekar romjain alakult Apey and the Pea 2008 óta építi karrierjét tudatosan és szimpatikusan – még akkor is, ha egy sátánista köntösbe bújtatott metálzenekar esetében talán nem ezek a legszerencsésebb jelzők. Első, díjnyertes nagylemezüket, a Devil’s Nectart 2013-ban jelentették meg. Ezt 2014 szeptemberében követte a Hellish, amivel 2015-ben Fonogram-díjat nyertek.
Annak ellenére, hogy nincs se vér, se tűzijáték, se leharapott denvérfej a színpadon, az Apey and the Pea fellépései mindig eseményszámba mennek: egyrészt mert (tudatosan) nem viszik túlzásba a koncertezést, másrészt, mert a zenekar úgy szólal meg élőben, hogy attól a fejünk leszakad. Az Apey and the Pea sikerének receptje egyszerű: brutálisan jó zenét játszanak brutálisan jól.
A legközelebbi ilyen esemény Budapesten a Dürer kertben lesz január 20-án, pénteken, ahol előttük a Stubborn, az Uzipov és a Warchief melegít.
A zenekar énekes-gitárosa, Apey alias Áron András, szólóban is zenél. Az ő következő akusztikus koncertje február 8-án lesz a Kuplungban. Mindkét koncertig van még időnk megnézni Apey kedvenc dalait, amik közt akad egy-két meglepetés is.
Mit hallgatsz most?
Frank Sinatrát, mert éppen kaját csinálok, általában ilyenkor ő szól vagy Tony Bennett. Ha Cannibal Corpse-t hallgatok, akkor túl nyers marad minden.
Mi a kedvenc dalod eddig az idén?
Kedvencem a Királytól az „Egy jó asszony mindent megbocsájt” című dal, reméljük jövőre is így marad.
Életed első meghatározó dala?
Mi az, amit még soha nem hallgattál meg, de most végre rákerestél?
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
