LINK INTERJÚ FÁBIÁN ANITÁVAL
Az ország egyetlen rock and roll szakácskönyve, a kivételes kiállítású GASTROCK egyszerre működik receptkönyvként, rock-enciklopédiaként és akár képregényként is. A harminc eredeti receptet tartalmazó könyv már korábban megjelent magyarul, és most kiadták angolul is. A kötetet Fábián Anita és zenei szerkesztőnk, Pritz Péter készítették. Előbbit kérdeztük kedvenc zenéiről és a könyv születésének kulisszatitkairól.
A valóban egyedülálló szakácskönyvet a szerzők egészen rocktudományos módon a következőképp készítették: összeírtak harminc (27 külföldi és 3 magyar) népszerű zenekart, és mindegyikükhöz kitaláltak egy-egy olyan ételt, ami valamilyen asszociáció, sztori, legenda, szerzemény vagy album révén köthető az egyes előadókhoz. Anita végigfőzte a kitalált ételeket, megmondta Péternek, hogy mennyi idő volt a kaja elkészítése, aki ehhez keresett egy-egy albumot, majd Anita a főzés menetét a lemezen szereplő dalokhoz igazította. Azaz, mire lejár egy adott lemez, kész az étel.
Az ötletelés közben adódtak kézenfekvő megoldások: például, hogy Rolling Stones-ra sertésnyelvet lehet majd készíteni; AC/DC-re Fekete falatokat (a Back in Black lemezre); Iggy Popra kutyakaját (Dog Food című száma kapcsán); Sex Pistolsra káposztalevest, mert szegény Johnny Rottennek mindig azt kellett ennie gyerekkorában; Iron Maidenre Trooper sörlevest (azonos című daluk és nevű sörük révén); Bëlgára (a Hús című számukban megénekelt) Bikahere paprikást, Quimbyre (Legyen vörös című szerzeményük nyomán) csak vörös alapanyagokból készült ételt (ami végül a Tohnal lazackaviárral és pezsgős-gombás rizottóval nevet kapta); Kispál és a Borzra pedig Velőrózsákat velő nélkül, mert Kispál utálja a velőt. Aztán némileg elrugaszkodtak a földtől, és előálltak olyan ételekkel, mint a Led Zeppelin első albumára elkészíthető Vörös sügér langyosan ölelő grapefruitágyon, a Faith No More Angel Dustjára megsüthető Repülő csirke vagy a Beastie Boys zenéjére megfőzhető Bivaly gyömbér maceszleves.
Faith No More: Repülő csirke (werkfotó)
„A Led Zeppelin lemezére készíthető Vörös sügér onnan jött, hogy volt egy elhíresült eset, amikor a zenekar tagjai, roadjai és turnémenedzsere Seattle-ben egy szállodai szoba ablakából horgásztak, és az egyik kifogott halat megmutatták közelebbről egy, a szobában lévő meztelen groupie-nak. A könyvből kiderül, hogy pontosan mi is történt, ezt most nem részletezném, lehet, hogy a cikket gyerekek is olvassák” – mondja Anita.
„A Faith No More Repülő csirkéjéhez onnan jött az ötlet, hogy az Angel Dust hátsó borítóján csirkék lógnak, talán vágóhídón vagy hentesnél, és gondoltuk, a zenekar úgyis annyira őrült, találjunk ki mi is valami őrültséget. Így álltunk elő azzal, hogy a kész, sült csirkét akasszuk fel otthon valahová, ahová tudjuk, húzzuk oda az asztalt, üljünk le partnerünkkel szemben, és együk meg úgy, hogy felváltva megragadjuk, beleharapunk, és egymásnak lóbáljuk ide-oda. Közben persze a legjobb, ha szól az Easy like Sunday morning, mert arra repül a legszebben” – mondja nevetve Anita.
„A Beastie Boys bivaly gyömbér maceszlevese úgy jött, hogy mivel Adam Yauch buddhista volt, és ugye több Tibetan Freedom Concertet is szerveztek, a bivaly pedig Tibetben őshonos, gondoltuk, főzzünk akkor bivaly maceszlevest – melynek utóbbi tétele tradicionális zsidó étel, ami pedig azért jutott eszünkbe, mert a Beastie Boys tagjai zsidó származásúak. Aztán ott van az egyik kedvencem, a Tenacious D Kedvcsináló salátája, de hogy ez miért kapta ezt a nevet, az is derüljön ki inkább a könyvből – amire egyébként, egy ideig úgy volt, hogy kiteszünk egy 18-as karikát, de aztán elvetettük. Ahogy végül nagy nehezen elvetettük azt az ötletet is, hogy az INXS Elegantly Wasted című albumára elkészíthető Göngyölt kengurusteaket „Kötözött kengurusteaknek” nevezzük el, mert gondoltuk, mégiscsak túl morbid és kegyeletsértő lenne, tekintve, hogy Michael Hutchence hogyan halt meg. Az angol kiadásban viszont végül a „String tied kangaroo” nevet kapta az étel, remélvén, hogy angol nyelvterületen talán nem vágja ki a biztosítékot. Meglátjuk.
Kispál és a Borz: Velőrózsák velő nélkül – Fotó: Zsigmond Gábor
Amúgy nem kell megijedni, vannak benne egészen normális ételek meg desszertek is: például az Oasis Pezsgős angol reggelije, a Metallica Vadhúsos palacsintája, az Aerosmith Hideg banánlevese, Henry Rollins Pulykasteakje Häagen-Dazs makadámiadióval, a Guns N’ Roses Vodkás spagettije húsbombákkal, a ZZ TOP Vámpírok mexikói májraguja vagy Bryan Adams Juharban tocsogó palacsintái Robin Hood módra és a Pearl Jam Nagyi mákos gubája jammelve nevű édességünk.”
A GASTROCK – amely egyébként úgy van megszerkesztve, mint egy étlap (Előételek, Levesek, Főételek, Vegetáriánus ételek, Desszertek) –, Zsigmond Gábor pazar ételfotóinak, László Márk zseniális grafikáinak, Oszoli Judit művészeti vezető munkájának és Pritz Péter kreatív vezetésének illetve szórakoztató rocktörténeti írásainak köszönhetően valóban sokkal több, mint egy szokványos szakácskönyv. Egy tartalmas, igényes kiállítású, ötletekkel és szellemes megoldásokkal teli rock and roll enciklopédia ínyenceknek.
Kedvenc művészeink, zenerajongóink, barátaink osztják meg velünk kedvenc zenéiket – Fábián Anita, Gastrock
Mit hallgatsz most?
Mi a kedvenc dalod az idén?
Életed első meghatározó dala?
Mi az, amit még soha nem hallgattál meg, de most végre rákerestél?
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
Nyitókép: Zsigmond Gábor
