Placebo – Sebzetten és összetörve
Idézet: „Nem véletlen, hogy amikor Briant megkérdezték, kivel játszana szívesen orosz rulettet, így válaszolt: ’Először is Eminemmel. Aztán jöhetne Fred Durst a Limp Bizkitből. Britney-t is dobjuk be. Vele mindenképpen. És akkor jöhetne Marilyn Manson – persze csak amiatt, mert ő van annyira beteg, hogy még élvezze is. Na igen, és végül? Tony Blair.”
Kaththea Azzurra Rowland aránylag jól összeszedett minden tudnivalót a Placebóról. Kilencven oldalon át taglalja azokat a mérföldköveket, amelyeket ilyenkor illik: alakulás, albumok, dobos-cserék, turnék, drogok, konkurensek, viták, nők, pasik… És talán ami a legfontosabb, a gyerekkori traumákat, a rengeteg költözést, és az ebből fakadó gyökértelenséget, ami a Placebo zenéjének az esszenciája. Kicsit kiszámítható az egész, de legalább megbizonyosodhatunk felőle, hogy a Placebo, mint jelenség valóban onnan ered, ahonnan saccoltuk, és az üzenetei hitelesek. Persze az érem másik oldala, hogy arra is fény derül, hogy nincs is benne ennél több – mint ahogy az szintén megjósolható volt. Minderre kár is lenne kilencven oldalnál többet pazarolni, ezért ezután következik tízoldalnyi aranyköpés a tagok interjúiból szemezgetve. Ezek között akad pár igazi popkulturális gyöngyszem is. Ekkor tartunk a könyv felénél, és tulajdonképpen Rowland írásának a végén. Az utolsó két fejezetet ugyanis a Silenos Könyvkiadó mögött álló Horváth testvérek jegyzik, akik először az egymást követő albumok tükrében mutatják be a zenekar sorsának alakulását, majd a tagok életére lebontva, mintegy önéletrajzot írva sorban mindenkinek, aki fontos a Placebo-sztori szempontjából. Így időnként vannak átfedések, ismétlések, de legalább tutira nem maradt ki semmi, és ami a legfontosabb: érezhető, hogy a zenekar valóban szívügye a kiadónak és nem csak a kaszálás a lényeg, mint máshol.
Dudich Ákos
Silenos Könyvkiadó
201 oldal, 2500 Ft
