A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Tánc a világ – végzős magyar lányok a Máltai Egyetemen

2018. december 26., 17:48

A világ legkülönbözőbb tájairól érkeznek a kortárs táncot egyetemi tanulmányok keretén belül elsajátítani vágyó diákok a Máltai Egyetem Kortárs Táncművészeti szakára. Az alapképzés hat szemeszterből áll, amit természetesen egy mesterdiplomával is ki lehet egészíteni egy további, négy félévből álló képzéssel. A jelenlegi végzős diákok között két elszánt és világlátott magyar lány, Baksa-Soós Lelle és Keresztesi Lili is táncol. Velük beszélgettünk az éppen lezajlott turnéjuk kapcsán.

1) Gimnázium után egyedül külföldre távozni sok magyar diák sorsa az elmúlt egy évtizedben. Miért döntöttetek így és miért pont Máltára esett a választás?

Baksa-Soós Lelle: Nem számítottam arra, hogy Máltán fogok kikötni. A Városmajori Gimnázium utolsó évében, édesanyámon keresztül, Gellén Anna táncművésznő és edző ajánlotta a Máltai Egyetemet. Korábbi tanítványa, Fekete Blanka abban az időben másodéves volt az egyetemen és sok mindent mesélt az oktatásról. Akkoriban a MU Táncszínház MU Termináljában táncoltam Fejes Ádám vezetése alatt. A tervem az volt, hogy az ELTE-n félidős spanyol nyelvi tagozat mellett nagyobb óraszámban folytatom a táncot. Mindenképpen táncolni szerettem volna és a MU-ban szuper képzést és figyelmet kaptam. Ádám rengeteg mindenre megtanított. Az ő oktatása alatti évek alapozták és adták meg a lehetőséget arra, hogy felvételizni tudjak egy külföldi táncművészeti egyetemre.  A Máltai Egyetem izgalmasnak tűnt és a tánc mellett rengeteg táncelméleti és gyakorlati projektet is kínált. Áprilisban odautaztam egy felvételi meghallgatásra, majd rá egy hónapra meg is tudtam, hogy bejutottam. Akkor már nem volt kérdés, hogy Máltára fogok költözni.

Keresztesi Lili: Őszintén szólva a gimnáziumi évek során meg sem fordult a fejemben, hogy külföldön folytassam a tanulmányaimat. Első számú célom a Színművészeti egyetem zenés-színész szaka volt, de végül a Testnevelési Egyetemen kötöttem ki, ahol rekreációt kezdtem tanulni. Ugyanebben az évben hagytam abba a táncot, mely korábban szerves része volt a mindennapjaimnak. Egy év után nagyon elkezdett hiányozni az életemből és rájöttem, hogy valójában a tánc az, amivel igazán foglalkozni szeretnék. Ekkor kerestem fel a volt tánctanárnőmet Gellén Annát, hogy ő mit gondol, milyen lehetőségeim vannak, merre próbálkozzak. Tőle tudtam meg hogy az egyesületből, melyben korábban táncoltam, ketten is a Máltai Egyetem táncszakán tevékenykedtek akkoriban. Miután megérdeklődtem tőlük egy-két dolgot az oktatásról, úgy döntöttem, hogy a felvételi időszak előtt kiutazom, hogy egy picit személyesen is belelássak az ottani képzésbe. Lehetőségem adódott gyakorlati órákra bemenni, nem csak, mint néző, de mint aktív résztvevő is, illetve arra is lehetőségem nyílt, hogy a tanárokkal beszélhessek arról, hogy valójában mit is nyújt ez a 3 éves képzés. Felajánlották, hogy ha gondolom, csináljam meg a felvételi gyakorlati részét, ha már ott vagyok. Felvettek, és így lett Málta a jövőm következő állomása.

Keresztesi Lili (balra elől) és Baksa-Soós Lelle (középen hátul) a valettai előadáson. Fotó: Juan Luis García

2) Milyen módon zajlik az oktatás?

BSL: Az oktatás összetett és sokrétű. A technikai- és gyakorlati órák mellett elméleti órákon is tanulunk a táncról. A képzés rengeteg lehetőséget nyújt arra, hogy különböző szűrőkön keresztül ismerjük meg a tánc egyes formáit. A hároméves képzés technikai órái közé tartozik a balett, a kortárs, a modern (Graham, Cunningham, Limón), a kontakt, a fizikai erőnlét és az improvizáció. Emellett gyakorlati órákon tanulunk koreográfiát, kompozíciót és táncoktatást egyaránt. A délutánjaink részben az elméleti szemináriumokról szólnak, mint az anatómia és egészség, a professzionális koreográfia, tánc a közösségben, tánc kritika, tánctörténelem és -oktatás. Az órák mellett egyéni vizsgaanyagokon, projekteken és koreográfiákon dolgozunk a stúdióban, amit minden félévben a megadott tantárgy keretein belül prezentálunk. A képzés utolsó évében egy három hónapos turné során megtapasztalhatjuk a professzionális alkotási folyamatot és a táncszakma sajátosságait. Aztán van még a saját, egyéni koreográfiai munkánk és egy komplex disszertáció, amivel zárjuk a tanulmányainkat választott tánc, vagy a tánchoz kapcsolódó témakörben.

3) Hogyan telnek a hétköznapok, milyen az időbeosztásotok?

BSL: Húzós. Minden évben kicsit más, tantárgyaktól, technikai óráktól és próbáktól függően. Általánosan napi 8-12 órát töltünk a stúdióban. A próbák ideje és hossza függ attól, hogy milyen tipusú és hány projektben, koreográfiában veszünk részt.

KL: Rendkívül elfoglaltak és leterheltek vagyunk a hét minden egyes napján. Kora reggeltől, késő délutánig tartanak az órák, majd, ha azokkal végeztünk kezdetét veszik a próbák a gyakorlati vizsgákra, hiszen minden évben saját koreográfiát készítünk, és más munkáiban is szereplünk. Van, hogy hétvégente is próbálunk és természetesen mindemellett otthon sem maradhat abba a munka, hiszen sokszor van olvasnivalónk vagy valamilyen beadandó feladatunk.

Lelle (bal szélen), Lili (jobb szélen). Fotó: Niels Plotard, The Amber Spark for Department of Dance Studies University of Malta

4) Össze lehet egyeztetni az intenzív fizikai leterhelést, az elméleti órákat, és a megélhetéshez szükséges munkát?

KL: Szerintem igen. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen. El kell döntenie az embernek, hogy mit akar és mit nem. Mi az, ami belefér és mi az, ami nem. Úgy gondolom, hogy akik egyetem mellett még dolgoznak is azoknak különösen nehéz összeegyeztetni a teendőiket és mindenhol a maximumon teljesíteni. Tény és való, hogy emellett a képzés mellett különösen embert próbáló, hiszen mindig van mit csinálnunk. De a kényszer nagy úr, és ha kell a pénz, nincs más választás.

BSL: A képzés sokat követel, és aki részt vesz benne, annak fel kell rá készülnie, hogy nem marad sok szabad ideje. Állandóan a stúdióban vagyunk, vagy a projekteken dolgozunk. Itt ez a kiemelt fókusz, ami miatt nagyon fontos, hogy megtanuljuk, hogyan osszuk be az időnket a lehető legjobban. A megélhetés szintúgy kihívás. Málta nem olcsó. Vannak olyan diákok, akik semmilyen támogatást nem kapnak, így mindent maguknak kell megteremteniük. Ez azt jelenti, hogy a teljes idős képzés mellett van, hogy hajnalig dolgoznak. Pár diák szerencsésebb, főképp, ha van képzettségük tánc-, pilates-, jóga-, vagy hasonló oktatásban, és találnak ilyen jellegű munkahelyet. A mozdulatoktatás közelebb áll a képzéshez és jobban is fizet, így kevesebb óraidővel is elégséges pénzt lehet keresni.

5) A diplomamunkátok egy két felvonásos előadás, amelyben a végzős évfolyamotok mind a hat táncosa szerepel. Hogyan született meg az előadás, milyen mondanivaló volt számotokra lényegi?

BSL: A turné a harmadév egyik legnagyobb projektje. A végzős diákoknak minden évben lehetőségük nyílik arra, hogy professzionális közegben gyűjthessenek tapasztalatot. Három hónapon keresztül próbák, majd előadások zajlanak belföldön és külföldön egyaránt. Idén két külföldi koreográfussal, egy volt diákkal, illetve a turné igazgatójával és balettmesterével dolgoztunk együtt közel hat héten keresztül. Az első koreográfus, Riccardo Buscarini Olaszországból érkezett és egy nagyobb projekt részeként dolgozott velünk egy koreográfián, ami a sziget hagyományaira épített. Jorge Crecis spanyol koreográfus Kilenc perc című darabját dolgozta fel velünk. A mű az emberek halál – metaforikus vagy tényleges – előtti kilenc percéről szól. Dolgoztunk még Lucía Piquero balettmester és turnéigazgató vezetése alatt négy táncossal és Ilaria Lagnával is. Az alkotó heteket két teljes hét próbaidő követte, ahol a darabokat finomítottuk és precízebbé varázsoltuk Sara Accettura próbavezető és művészi társrendező kezei alatt. A premier előtti héten fénytechnikai, beállítási és kosztümös próbák folytak a Valletta Campus Színházban. Számomra a legfontosabb mondanivaló nem a darabokban, hanem a darabok mögöttes tartalmában, és a komoly munkában rejlik. Minden egyes pillanat, minden egyes perc izgalmakkal és hatalmas kihívásokkal teli. Ez a fajta munka és a konstans próbák olyasmit tanítottak, amit a gyakorlat nélkül nem hiszem, hogy meg lehet szerezni. Ez csak akkor történhet, ha fizikailag jelen vagy és a stúdióban töltöd minden szabad percedet.

KL: Így van. Idén négy koreográfia készült a számunkra, egy duett, egy kvartett és két csoportos darab. Mindegyik koreográfussal 2-2 hétig dolgoztunk együtt a táncokon. Egyetlen egy koreográfia volt, ami már szinte “kész” állapotában érkezett, és gyakorlatilag csak be kellett tanulni a mozdulatokat. Az összes többinél általában a táncosok improvizációján keresztül születtek meg a mozdulatkombinációk, melyeket a koreográfus idővel módosított, átvariált és átkoreografált.

6) Nemrég tértetek vissza Spanyolországból egy öt állomásos turnéról, ahol nagyon patinás helyeken is lehetőségetek volt fellépni, mint példának okáért Albacetében, a méltán híres Teatro del Circóban is.

KL: Bizony, ez a turné egy életre szóló élmény volt, és rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehettem. Nagyon hálás vagyok az egyetemnek és a tanáraimnak, hogy ilyen lehetőséget kínáltak a számunkra.

BSL: A máltai premier utáni hajnalban már Spanyolország felé tartottunk, ahol egy hét leforgása alatt öt városban és helyszínen léptünk fel: Madrid, Albacete, Granada, León és Oviedo. Óriási élmény volt!

Előadás az albacetei (ESP) Teatro del Circóban. Fotó: Baksa-Soós Csanád

7) Milyen folytatás várható most, hogy újra Máltán vagytok?

BSL: Most leginkább a karácsonyi szünet. Azt hiszem, hogy fizikailag mindannyian komolyan lestrapálódtunk. Az idei, az eddigi évek turnéihoz képest jóval hosszabb és leterhelőbb volt, de ez nem jelenti azt, hogy most hátradőlünk.

KL: A spanyol turnét valójában egy máltai követte, ahol újabb hét előadásunk volt különböző iskolákban, táncstúdiókban és színházakban, mint például a Teatru Salesjan Sliema-ban, hogy népszerűsítsük a képzést. Most, hogy már ennek is vége, kezdetét veszi a vizsgaidőszakra való felkészülés az elméleti tantárgyakat illetően.

8) Elnézve a turnéról készült videót, azonnal szembetűnik, hogy túl a táncon egy baráti közösséget képeztek. Hogyan tervezitek tartani a kapcsolatot az egyetemi képzés lezárta után? Kit merre visznek a tervei?

KL: Ki tudja? De kíváncsian várom!

BSL: A kapcsolattartás mindig is nehéz kérdés volt számomra. Én abban hiszek, hogy azokkal, akik fontos szerepet töltenek be számunkra, mindig tartani fogjuk a kapcsolatot. Lehet, nem beszélünk évekig, majd egyszer csak kapunk vagy írunk egy üzenetet, hogy “na, hello”. Pont ez a szép az egészben. Mindenkit másfelé fog sodorni az élet. Nekem vélhetően Amerikába, majd Kínába vezet az utam. Tudom, hogy mozogni szeretnék, mozognom kell. Ez tesz boldoggá, ez éltet. Tele vagyok kíváncsisággal és szeretném bejárni a világot amennyire csak lehetőségem nyílik rá. Ebben a tanévben egy nemzetközi jóga oktatói képzést is elvégzek az egyetem mellett. A nyárra felkértek, hogy tanítsak Finnországban egy táncfesztiválon, majd Amerikába költözöm a partneremmel, ahonnan Kínába tervezünk utazni, hogy a Shaolin Kung-Fu harcművészet és más mozdulatművészetek, mint a Tai Chi alapjait elsajátíthassuk. Hová vezet az utam Kína után még nem tudom, de azt igen, hogy ezt a képzést részben azért is végezzük el, hogy a tánc és mozdulattudásunkat kitágítsuk, és később alkalmazzuk a táncszakmán belül is.

9) Mit tartotok a legfontosabbnak, amit a Kortárs Táncművészeti Egyetemen tanultatok?

KL: A tánc sokkal, sokkal több, mint aminek gondoltam.

BSL: A kitartást. Azt az erőt, amivel igazán el lehet mélyülni az alkotásban. Ez olyan tudást ad, amit az élet minden területén alkalmazni lehet. Nem csupán fizikailag, de mentálisan is felkészít az oktatás, ha ez az út, amin haladni szeretnél. Nem mindenkinek lesz a tánc a végállomás, de mindenkinek tanít valamit az elkötelezettségről, a fegyelemről és az összpontosításról.

10) Mit javasoltok a jelenleg utolsó éves magyar gimnazistáknak, hogyan vágjanak bele egy külföldi egyetemi képzésbe?

BSL: Nincs recept, csak ugorjatok bele. Még ha minden rosszul sül is el, mindig haza tudtok repülni. Egy próbát mindenképpen megér, ugyanis hatalmas tapasztalatot és új élményeket nyújt egy külföldi oktatás és közeg. Talán olyat, amire nem is számítottatok.

KL: Erre szerintem sincs recept. Van, aki jól fogja érezni magát külföldön és van, aki nem. Én azt mondom: legyetek kíváncsiak és nyitottak a lehetőségekre. Küzdjetek, ha a dolgok kezdenek nehezebbé válni és ne adjátok fel rögtön, ne futamodjatok meg azonnal. Az ember egy ilyen tapasztalat után annyit fejlődik, és annyi mindent tud meg önmagáról, hogy mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy menjen és lásson világot. Megéri, még ha néha tényleg borzalmasan nehéz is.

+1) A tánckoreográfiák egyik alapvető eszköze a zene.

BSL: A koreográfiai és egyéb projektek alatt, illetve a technikai órák révén rengeteg zenésszel és zeneművésszel kerültünk kapcsolatba. Minden zenész másfajta stílusból merít, különböző hangszerekkel építkezik, így hatalmas a választék. Egy táncosnak az egyik legnagyobb lehetőség az, ha különböző zenészekkel működhet együtt, ugyanis egy táncdarab nem csupán mozdulatból, hanem a zenéből is alakul. Véleményem szerint a hangok, zajok, de a csönd is zene, és éppen ezért a tánc zene nélkül nem is létezhet. Legtöbbször a koreográfusok komplexebb zenével dolgoznak, és sok esetben együttműködnek, közösen alkotnak a zenészekkel. A képzés alatt komoly művészekkel dolgoztunk együtt, ami lehetőséget ad a jövőbeni együttműködésekre is.