30 éves a lemez, amin Beck megénekelte, hogy mekkora lúzer
A Mellow Gold sokak szemében az első Beck nagylemez, valójában már a harmadik volt. De mielőtt az album megjelent volna 1994. március 1-jén, viszonylag kevesen hallottak a zenészről, utána viszont szinte már mindenki, és ez azóta is így van.
Az idén nyáron az 54. életévét betöltő Beck Hansen amerikai zenész és született zseni hippi lelkületű művészcsaládból származott, ahol alap volt a konvenciókkal való szembemenés, a kísérletezés, a másképp gondolkodás, és az, hogy a dolgokat érdemes előbb fejtetőre állítva megszemlélni. A kis Beck így is tett, és amikor a 90-es évek elején zenélni kezdett, azonnal becsatlakozott az anti-folk mozgalomba, hogy aztán a szobájába zárkózva készítsen pár lemezt a hagyományokat szemtelenül felrúgó szellemben. A Golden Feelings című bemutatkozó albumát, ami 1993. márciusában jelent meg, még csak kevesen értették, aztán egy évvel később előbb kiadott januárban egy EP-t (A Western Harvest Field by Moonlight), februárban pedig egy újabb nagylemezt (Stereopathetic Soulmanure). Ezeket már többre értékelték, és amikor utóbbi lemez megjelent, talán még senki sem sejtette azt, hogy valami más is érkezik, valami olyan, ami majd letarolja a világot. Ez volt a Loser című kislemez, ami Beck harmadik nagylemezét, a Mellow Goldot vezette fel.
A kellemesen barkács, lo-fi hangzású és önironikusan vicces szövegű dal még 1993. márciusában jelent meg Amerikában, és szép lassan igaázta le a világot. Európában (Angliában konkrétan) csak egy évvel később, 1994. februárjában jelent meg, de addigra nem volt ember, aki ne dúdolta volna a dalt. Nem véletlenül. A Loser mai füllel hallgatva is eleven, friss és fiatalos, akárcsak az 1994. március 1-jén, jelképesen a tavasz első napján megjelent harmadik Beck nagylemez, a Mellow Gold. Az albumot további két kislemez kísérte (Pay No Mind, Beercan).
Nyugodtan és bátran kijelethető: Beck a lemezzel stílust teremtett, (újra) divatossá tette az eredeti módon és újszerűen előadott lo-fi hangzást, amit sok, egymástól távol eső zenei világból (folk, funk, soul, hiphop, electronika, alternatív rock, country és pszichedelia) barkácsolt össze. Az album akkorát ütött, ami a mai napig visszhangzik, és olyan szélesre tárta a zenész előtt a kapukat, hogy azóta is csak menetel felfelé jobbnál-jobb albumokkal, pazar közreműködésekkel (pl. The Chemical Brothers, Gorillaz), remixekkel, filmzenékkel és feldolgozásokkal, sőt még produceri munkái is voltak. A kísérlezetést Beck később sem hagyta abba, miközben szemérmetlenül könnyed popdalokat is képes írni. Egy sajátos, eredeti univerzum, korszakos zseni ő, és ezt először meg hitelt érdemlően a Mellow Gold albummal bizonyította, és ha lett volna bárki, aki ebben akkor kételkedett volna, azokat pedig 1996-ban győzte meg végleg a minden szempontból tökéletes, a borítóján egy magyar pulit ábrázoló Odelay-jel. De most csak maradjunk a Mellow Goldnál.
