6 kikezdhetetlen zenei bizonyíték arra, hogy miért kihagyhatatlan a szombati budapesti Eels koncert
Szombaton, vagyis április 15-én végre nálunk is fellép Mark Oliver Everett zenekara, az Eels, ami legalább akkora dolog, mint amikor először jött el hozzánk David Bowie vagy Iggy Pop (a sort mindenki folytathatja az ízlése szerint): Nagyon Fontos Zene Esemény. Az alábbi cikk azoknak szól, akik még valamilyen különös oknál fogva bizonytalankodnak, hogy eljöjjenek-e az Akváriumba.
Amikor az énekes-dalszerző multi-instrumentalista Mark Oliver Everett 1991-ben Los Angelesben kezdett zenélni. As E nevű szólóprojektje nagyon kilógott a sorból, már ami a környéken aktív zenekarokat illeti. Akkoriban arrafelé a grunge volt a menő, az Everett meg nagyon másféle zenét játszott. Két lemeze jelent különösebb visszhang nélkül. Újragondolta hát a koncepciót és Eels néven zenekart alapított, majd 1996-ban megjelent a Beautiful Freak című bemutatkozó nagylemezük, ami már azonnal ütött.
2000-ben jelent meg az Eels harmadik nagylemeze Daisies of the Galaxy címmel, melynek a legvégére felkerült egy ún. titkos szám (az utolsó dal után jött pár másodperc szünet, majd elkezdődött a szám), ami eredetileg a Road Trip című elég vicces road movie-hoz készült, sorlemezen pedig csak ebben a bónuszként odaillesztett formában szerepelt. Ettől függetlenül az egyik legjobb Eels-dal, szerény véleményem szerint.
Maradjunk még az Eels harmadik nagylemezénél. Mindenkinek vannak titkos kedvencei, nekem pedig az egyik ilyen pont ezen az albumon található. Nem volt kislemezen megjelent szám, nem kapott klipet, nem lett belőle sláger, és az egész inkább egy cuki poén, mint egy komolyan vehető szám, nekem mégis nagyon tetszik, mert bármikor, bárhol és bármilyen helyzetben felvidít.
A 2001-ben megjelent Souljacker az Eels negyedik nagylemeze. Kritikai megítélése kimondottan vegyes, de én ettől függetlenül, mint ahogy a többi Eels nagylemezt is, nagyon szeretem, és ezen található a kedvenc Eels-számom is, ami szerintem maga a dalba öntött tavasz.
Mivel eddig csak az első pár év és lemez anyagából válogattam, felmerülhet az olvasóban, hogy azért, mert a későbbi lemezek már nem olyan jók. Csakhogy ez nincs így. Úgyhogy most ugrok egy nagyobbat az időben és az utolsó két dalt a közelmúltban megjelent nagylemezekről választottam. A 2020-ban kiadott Earth to Dora című 13. Eels album kislemezen is megjelent slágere volt az Are We Alright Again, melynek vicces klipjében Jon Hamm, épp az új Eels nagylemezt hallgatja fejhallgatóval, és az annyira bejön neki, hogy észre se veszi, hogy közben a háta mögött kirabolják a lakását, de ez van, ha igazán jó a zene, akkor bekapcsol a ‘se kép, se hang’-állapot.
A legutóbbi Eels nagylemez (a 14.) Extreme Witchcraft címmel tavaly januárban jelent meg. A cikket záró dal ezen hallható. A Grandfather Clock Strikes Twelve ismét egy vicces meg persze nagyon remek szám, és dögös is, bizonyítja, hogy az Eelsre is lehet segget rázva táncolni.
