7 betiltott dal, melyet elvileg soha nem lenne szabad hallanod
Az előadóművészet és a politika avagy vallás a világtörténelem során megannyiszor keresztezte már egymás útját, a karambolt pedig senki nem úszta meg súlyos sérülések nélkül. A cenzúra, egy dal fegyverré minősítése, a művész meghurcolása és az általános tiltás mind a mai napig bevált módszerek, amennyiben valaki hirtelen túl nagy tömegek figyelmét hívja fel egy túl kellemetlen témára. A norvég dalszerző-gitáros, Moddi új lemezén 12 nemzet feketelistás dalait kutatta fel és dolgozta át.
Alig egy hete jelent meg Moddi vadonatúj, Unsongs című lemeze, melyhez előkészülve a norvég dalszerző a fényképész Jørgen Nordby-val összefogva kereste fel a betiltott-és botránydalainak még életben lévő szerzőit, hogy szerzeményeiket feldolgozva hozza létre a világ első, kizárólag feketelistás dalokból álló albumát.
Az Unsongs ugyan önmagában és önmagáért is figyelemre méltó zenei teljesítmény, legfőbb érdeme mégis, hogy felhívja a figyelmet a dalok hátterére, valamint bizonyítsa embereket el lehet hallgattatni, de az érvényes üzenet előbb-utóbb úgy is eljut az emberekhez.
Izhar Ashdot – A Matter of Habit
Izhar Ashdot Izrael talán leghíresebb háztáji rocksztárja, akinek egy, a hadseregről szóló, szövegében valós helyszíneket, neveket említő, izraeli katonák monológjait is tartalmazó dalát még az országban messze legliberálisabbnak számító Galatz rádióadó sem volt hajlandó lejátszani. Kritikusai szerint a A Matter of Habit államellenes, szakadár-himnusz, Ashdot szerint azonban csak arról szól, „mi történik a gyermekeinkkel, miután belépnek a hadseregbe.”
Marcel Khalife – Oh My Father I Am Joseph
Volt idő, mikor Mahmoud Darwish-t hivatalos is Palesztina hivatalos költőjének tartották, akinek egyik lázító verse az Atyám, én vagyok, József. A mű a bibliai Józsefről szól, Jákob legkisebb fiáról, akit még saját testvérei is kiközösítenek, mert kitart merész álmai mellett. 1995-ben a lebanoni zeneszerző Marcel Khalife zenésítette és jelentette meg, The Arabic Coffeepot című albuma részeként. A dalt, mely Khalife értelmezésében épp úgy rendelkezik keresztény, mint muszlim kapcsolódásokkal ezt követően több egyházi vezető is felháborítónak nevezte: a zeneszerzőnek összesen három alkalommal bíróság előtt felelnie „szentségtörő” művéért. Az 1996-os, 1999-es, majd pedig 2003-as perek után Khalife-t végül felmentették a blaszfémia vádja alól.
Pussy Riot – Punk Prayer
2012 telén a Pussy Riot orosz csajtrió besétált a moszkvai Megváló Krisztus székesegyház csarnokába, majd színpadi ruházatukat rejtő kabátokat ledobva előadták a Punk Prayer című performanszukat, mely során többször elhangzott a refrén, “Shit! Shit! The Lord’s shit!” A fellépés alig egyetlen percig tartott, miután a templom biztonsági személyzete erőszakkal eltávolította a feminista, radikális együttes tagjait az oltártól. A Pussy Riot a punk imának is nevezett megmutatkozással az orosz egyház és az állam összeolvadása ellen akart protestálni, mivel szerintük „a patriarcha nem Istenben, hanem egyedül Putyinban hisz.” A performanszt Oroszországban szentségtörésként, az ortodox egyház ellen elkövetett merényletként kezelték, az állam pedig ennek fényében statuált példát: az együttes két tagját is két év, munkatáborban letöltendő büntetésre ítélték.
Víctor Jara – Our Worker
Víctor Jara-t negyven éves korában, karrierje csúcsán gyilkolták meg. A chilei zenész és színházigazgató munkásságát alapjaiban határozta meg a politikai aktivizmus, így nem csoda, hogy az 1973. szeptember 11-i állampuccsot követően a baloldali ellenzék temérdek szimpatizánsáváal együtt ő is az országszerte felhúzott koncentrációs táborok legnagyobbikában, az egykori sportkomplexumban, az Estadio Chile-ben lelte értelmetlen halálát. A néppárti Jara 1969-ben jelentette meg egyik leghíresebb dalát, az Our Worker-t, mely a népet tulajdon erejének felismerésére, a diktátorok elleni lázadásra buzdítva az ellenzéki mozgalom himnuszává vált.
Los Tucanes de Tijuana – Parrot, Goat and Rooster
Mario Quintero egyike az újkori mexikói folk, a leginkább a mariachi és a maffia keverékeként leírható narcocorrido hőseinek. A mexikói zenész országszerte több, mint 13 millió eladott albummal és nem kevesebb, mint 12 latin Grammy-jelöléssel igazi nagyhalnak számít. Zenekarával, a Los Tucanes de Tijuana-val az áttörést az 1995-ös Parrot, Goat and Rooster című dala hozta meg. A mű dióhéjban arról szól, hogy egy szegény lovász fiú három barátjával, egy papagájjal, egy kecskével és egy kakassal Amerikába szökik és ott gazdag és sikeres lesz. A dalszöveg ártatlan gyerekmesének tűnhet mindaddig, míg rá nem döbbenünk, a dalban a papagáj a kokaint, a kakas a marihuánát, a kecske pedig a heroint szimbolizálja. A Parrot, Goat and Rooster hatására nem csak a dalt maga, de a narcocorrido műfaja is tiltólistákra került a mexikói állami médiában, tévé és rádióadókban, mely persze nem jelenti, hogy a Quintero műve ne vált volna az ország egyik legnagyobb slágerévé.
Birgitte Grimstad – Eli Geva
Richard Burgess brit zenészként 19 évesen költözött Osloba, ahol rövid idő alatt a helyi folk-körök megbecsült tagjává vált. 1982-ben az akkoriban jól futó norvég énekesnő, Birgitte Grimstad felkérte, írjon neki egy dalt a közelgő izraeli turnéjára. Girmstad instrukció gyanánt rengeteg, a libanoni konfliktusról szóló újságkivágással, megmetszett cikkel látta el Burgess-t, aki ezek közül egy izraeli tábornok, Eli Geva történetét találta leginspirálóbbnak. Geva megtagadta, hogy csatába küldje katonáit, mivel szerinte az ütközet stratégiai szempontból lényegtelen vérfürdő lett volna. Geva-t parancsmegtagadásért haditörvényszék elé állították, mielőtt leszerelték volna a hadseregtől. Burgess csak később tudta meg, hogy az énekesnő turnéjának egyetlen állomásán sem adhatta elő az Eli Geva című dalt.
Việt Khang – Where Is My Vietnam?
2011-ben három kínai hadihajó tisztázatlan okokból tüzet nyitott néhány vietnami halászra a dél-kínai tenger határvidékén. A konfliktust követően Hanoi-ban tízezrek tüntettek Kína ellen, mely a demonstrációkat a kormányzat végül erőszakkal oszlatta fel. A fővárostól távol élő Việt Khang az interneten követte végig a tüntetések szétverését, mely dühöt szított benne: érzéseit dalban foglalta össze, melyet saját otthonában, amatőr körülmények közt rögzített, majd töltött fel a YouTube-ra. A Where Is My Vietnam?-ban a 34 éves Khang a kínai agresszió és a vietnami vezetés elleni tüntetések folytatására biztat. Néhány héttel a dal nyilvánosságra hozatalát követően a rendőrség letartóztatta Khang-ot, akit állam ellenes propaganda gyártásának vádjával négy év börtönre és három év házi őrizetre ítélt. Ha ez nem lenne elég, az események hatására Khang-nak tönkrement a házassága, válását követően pedig ötéves kisfiától is elszakították.
https://www.youtube.com/watch?v=AIXBEKFxTOg
