A betépett bűvös vadász, avagy The Black Rider az Örkény István Színházban
Egy friss előadást ajánlunk minden olvasónk figyelmébe az Örkény Színház repertoárjából, már csak azért is, mert a három szerző: a neves színházi rendezőt Robert Wilson, a többek között a Meztelen ebédet is jegyző William S. Burroughs és végül, de nem utolsósorban Tom Waits, akinek a darabhoz írt dalai sorlemezként is megjelentek.
Annak idején, a 90-es évek első felében elég sokat hallgattuk Tom Waits The Black Rider című albumát, ami egészen pontosan 1993-ban jelent meg, és ez volt a füstös hangú énekes-dalszerző tizenkettedik nagylemeze. Arra már nem emlékszem, hogy akkoriban olvastam-e arról, hogy ez egy színdarab zenéje eredetileg, de ha olvastam is, az infót már rég elfelejtettem, most viszont – ha akarom, ha nem – az eszembe jut, mivel a The Black Rider, avagy a varázsgolyó-kaszting című előadás eljutott az Örkény István Színházba.
Az eredeti darabot 1990-ban mutatták be Hamburgban, és nem véletlenül ott. A Black Rider a német zeneszerző, Carl Maria von Weber 1821-ben bemutatott A bűvös vadász című háromfelvonásos operájának átirata, aminek az alapját pedig egy 18. századi, Csehországban lefolytatott bűnügyi tárgyalás jegyzőkönyvének kivonata – ami az Értekezések a szellemek világáról című régi gyűjteményes kötetben jelent meg – és August Apel azonos című novellája adja. A bűvös vadász pedig maga a Tell Vilmos sztori a fejtetőre helyezett almával.
Az amerikai színházrendező és képzőművész Robert Wilson rendszeresen dolgozott együtt zenészekkel (pl. Lou Reed). Első nagyobb sikerét, melynek címe Einstein on the Beach, Philip Glass-szal közösen aratta. Akivel viszont Wilson rendszeresen együtt dolgozott, az Tom Waits, akinek zenéje kimondottan színházba való és színdarab után kiált.
A The Black Rider esetében Robert Wilson volt az előadás megálmodója, az ember, aki a projektet összefogta. Tom Waits írta a darab zenéjét, és Kathleen Brennan társaságában a dalszövegeket, a mű szövegkönyvét pedig William S. Burroughs, aki egyfelől szállította az őrült, abszurd és szürreális történetvezetést, és megvolt a saját Tell Vilmos-élménye is: egyszer megpróbált lelőni egy almát a második felesége fejéről, csak sajnos a kísérlet nem sikerült…
A tragikus, de ennek ellenére nagyon szellemes történet egyszerre opera-paródia, horrormese és a brechti hagyományok folytatója. Humora az abszurd kategóriába esik, és részben a darabot fordító Závada Péter érdeme, aki időnként és ötletesen keveri az angolt és a magyart, mintha a kettő egyetlen nyelv lenne. A rendező Polgár Csaba, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a történet minél követhetőbb legyen – miközben a The Black Rider történetmesélése cseppet sem hagyományos, sőt kimondottan kaotikus és szürreális. De azért nincs nagy gond, minden (majdnem) tökéletesen érthető, ahol pedig döccenne a dolog, ott a humor és a különleges látványvilág elkendőzi ezt. Egyébként pedig azok, akik láttak már Pintér Béla-darabot, vagy olyat, amelyiket Bodó Viktor rendezte, ők simán érteni és értelmezni fogják ezt az igazány lenyűgöző, jelenetről jelentre egyre csak fokozódó, zenés őrületet, melyben többek között Friedenthal Zoltánt, Bíró Krisztát, Zsigmond Emőkét, Tenki Rékát és vendégművészként Schell Juditot láthatjuk.
Képek: Örkény István Színház
