„A digitális drog generációkat fog tönkre tenni”
A legtermészetesebb dolog, hogy napunk legnagyobb részét derengő képernyőket bámulva töltjük. A kétezres években született gyermekek az emberiség első generációja, mely csecsemőkorától kezdve ki van téve a digitális kijelzők okozta addikciónak, melynek tünetei és hosszútávú hatásai a szakemberek szerint is a valós drogokhasználatéhoz hasonlatosak.
Ma már semmi különös nincs abban, hogy az óvódába érkezve, ha írni még nem is, applikációkat kezelni már szinte minden gyermek tud. A legtöbb szülőnek meggyőződése, semmi rosszhoz nem vezethet, ha tipegő leszármazottja használati jogot nyer a családban levetett iPadhez sőt, a digitális térben talán még dinamikusabban fejlődik az ifjú elme. Az újdonság izgalma azonban hamar rutinná, a megszokott műveletek pedig kényszeressé válhatnak.
Az amerikai UCLA neurológiai részlegén és a Pengaton által bizergált addikciós osztályon végzett kísérletek is bizonyítják: a képernyők előtt töltött idő az emberi agyat ugyanúgy stimulálja, mint a droghasználat.
Előbbi intézmény igazgatója, Dr. Peter Whybrow szerint a digitális tér lényegében „elektronikus kokain”, míg az utóbbi osztályt vezető, az amerikai hadsereg addikció-kutatója Dr. Andrew Doan pedig még orvosi elnevezést is ajándékozott a képernyőfüggésnek: digitális pharmakeia (görög szó, jelentése, függést okozó szer). Igen, ez éppen azt jelenti, hogy az egész délután a Minecraftot nyomkodó gyereked agya az MRI-ben úgy fest, mintha már felszívott volna néhány csíkot.
Dr. Nicholas Kardaras a New York Post-ban publikált cikkében írja le, addikció-kutatóként több, mint ezer kiskorú pácienst követően úgy gondolja, a digitális világtól való függés sokkal nagyobb kockázatot rejt magában, mint azt gondolnánk. „A pillanatnyi hatás, a frontális kéreg pillanatnyi, kokainhoz hasonló stimulációja a kisebbik probléma. A tech-függőség hosszútávon válik úrrá az emberen, aki a folyamat során ugyanazon pszichikai tüneteket produkálja, mint egy drogfogyasztó, mígnem a végső stádiumban teljesen leépíti a realitáshoz fűződő viszonyát.”
A képernyőkbe fordulás gyakori eredményei az alvási, étkezési zavarok, depresszió, dühkitörések, de ugyanúgy vezethet szociális-szorongásos zavar és pánikrohamok kialakulásához. Az igazán hosszútávú, generációs hatásokról pedig egyelőre még semmit nem tudni. Mint függőség, Kardaras másfél évtizedes tapasztalata szerint, szinte szintetikus drognál makacsabb. „Könnyebben sikerült heroin és metamfetamin függőket lábra állítani, mint a mátrixban elveszett videojáték fanatikusokat vagy Facebookra kattant srácokat visszahozni a való világba.”
Mint, minden drog esetében az első, minden kezelést megelőző lépés a detoxikáció, mely Kardasas elmondása szerint ez négy-hat héten keresztül tartó teljes technika-megvonást jelent. A kezelt nem használhat számítógépet, okostelefont, tabletet, különösen súlyos esetekben pedig televíziót sem nézhet.
„Minecraft helyett Lego, iPad helyett könyvek, TV helyett sport és szabad levegő. A gyerek az elvonási időszak alatt bármit is tesz, bárhogy dühöng, bárhogy könyörögök nem kerülhet interakcióba digitális felülettel. Az első hónap végére az esetek döntő többségében alábbhagy a vágy, ugyanakkor a visszaszoktatást jelentős kockázatokat rejt magában. Manapság lehetetlenség kizárni a technikát az életünkből, ugyanakkor a felhasználói praktikum figyelembe vételével minimalizálhatjuk az azzal eltöltött időt.”
A kutató szerint a digitális eszközök jelentette kockázattal éppen az azokkal foglalkozó emberek vannak a leginkább tisztában. Szerinte nem véletlen, hogy a technikai berkekben fejlesztőként dolgozó szülők igyekeznek kizárni magánéletükből a digitális eszközöket: Steve Jobs híres volt gyermekeit érintő kütyü-tilalmáról, ugyanakkor a Szilícium-völgy mágnásai is technika-mentes Waldorf-iskolákba járatják csemetéiket, ahogy a piacot uraló olyan titánok is, mint a Google-alapító Sergey Brin és Larry Page, a Wikipedia mögött álló Jimmy Walles vagy az Amazon-atya Jeff Bezos is a digitális sivatagból érkezve váltak a terület uralkodóivá.
