A Jazzékiel és a Deep Glaze együtt a Trafóban december 27-én
A keveset koncertező, dark-jazz-alternatív zenekar, a Jazzékiel először lép fel a Trafó különleges atmoszférájú nagytermében, a következő időszakot pedig új nagylemezük írásának szentelik majd. Ezen az estén azonban még elcsípheti őket a közönség az egyszerre mediterrán, izgalmas, szikár és kísérletező Deep Glaze társaságában.
A 2001-ben, Dunaújvárosban alakult rock-dark jazz zenekart (akik ugyanabból a Széchenyi István gimnáziumból indultak, ahonnan a Quimby is), a Jazzékielt igazából már nem kell bemutatni. A húsz év alatt négy kiváló nagylemezt és számos EP-t, minialbumot, koncertlemezt adtak ki. Legutóbbi albumuk a Szép napok volt, a folytatást pedig jövőre várhatjuk tőlük.
Az ötvenes évek elején, második hullámban Magyarországra települt görögök leszármazottjai, Goletsas Yorgos énekes és Topuzidis Dimitris gitáros alapította a Deep Glaze zenekart 2014-ben, amely hamar a hazai neopszichedelikus indie-rock-szintér egyik népszerű formációja lett. A kvintett az elmúlt időszakban jelentős változásokon esett át, a két alapító körül teljesen kicserélődött a tagság, ám ez komoly lendületet is hozott, 2021 végén pedig egy új, a korábbiaknál színesebb hangulatú lemezt eredményezett.
A 2017-es, Pressure című első Deep Glaze-album (amelyet Grammy-jelölt hangmérnök, Robin Schmidt maszterelt), a hazai nagy neopszichedelikus hullám idején ért partot és aratott szép sikert a szcénában, sőt nemzetközi kitekintésben is, hiszen a zenekar számos showcase-fesztiválon, kisebb európai turnén mutatta meg egyre sokrétűbb dalait. Amik azért egy idő után elapadtak, a frontember Yorgos a FOMO – Megosztod és uralkodsz című játékfilm főszerepében tűnt fel, majd egy minimal-house-os, szintis szólóanyaggal jelentkezett. A Deep Glaze azonban képes volt megújulni, és egy jelentősen átalakult felállással 2021-ben visszatért.
Az év végén kijött Arcadia című hatszámos anyag friss kezdetként hat, miközben épít a zenekar korábbi erényeire, újakat is felmutat. A szintis megszólalású pszichedélia felé elkanyarodó kiadvány egységesebb az első lemeznél, még úgy is, hogy a posztpunkos hatások letisztultan, a jangle-popos elemek hangsúlyosan épültek be dalaikba, a mediterrán gyökerek pedig amolyan tengerparti, elvágyódó hangulatokkal lebegnek be a hangképbe. Ismét felszálló ágon van a Deep Glaze, ilyenkor kell elcsípni a zenekarokat.
