A POKOL TORNÁCA – BÁNKUTI ANDRÁS KÉPEI A FEKETE LYUK KÖZÖNSÉGÉRŐL
A Rolling Stone Magazine által egykor az év helyének választott Fekete Lyuk (vagy Yuk, III/III-as klub), egy budapesti szórakozóhely volt, amely az 1980-as évektől kezdődően a magyar alternatív és független zenei élet hazai (és sokak szerint kelet-európai) központja volt. A helyet gyakran Alternative Music Centernek is nevezték a hivatalos programok szórólapjain, de a köznyelvben a ‘pokol tornácaként’ is sokan említették.
A VIII. kerületi Golgota utcában megbújó klub a jól ismert Vörösmarty Művelődési Ház alatt helyezkedett el. Eleinte csak néhány teremmel, majd az évek folyamán két különálló italárusító egységgel kiegészülve. A szórakozóhelyet sok támadás érte a média részéről, így a rendőri jelenlét mondhatni állandó volt a környéket körülvevő utcákon és tereken. A közeli Golgota parkban gyakoriak voltak a verekedések a nyitvatartás körüli időszakokban, ennek ellenére kultúrtörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen, hiszen számos, ma meghatározónak számító művész kezdte pályafutását a legendás Fekete Lyukban.
Bánkuti András fotográfus – a Mai Manó Ház társalapítója – rendszeresen járt fotózni az egykori Vörösmarty Művelődési Ház pincéjébe, jól ismerte az ott megforduló együtteseket és a közönséget is. Bejegyzésünkbe a budapesti, éjszakai undergorund élet szereplőit bemutató sorozatából válogattunk.
Köszönet Bánkuti Andrásnak, aki engedélyével lehetővé tette a Szélső értékek című könyvében megjelent, a kilencvenes évek elején készült sorozatának bemutatását a Mai Manó Ház
“A Fekete Lyuk akkoriban a szabadság „megtestesítője” volt. Az addigi klubokkal, rendezvényekkel szemben ez a hely élesen elutasította a formaságokat, és az eddig bevett és elfogadott ostoba kötöttségeket. Nem keltett feltűnést, vagy botrányt, ha a vendég az asztalon, vagy a földön feküdt, továbbá ez volt az első hely ahol a közönség először gyakorolhatta „hivatalosan” kívülálló szemmel durvának tűnő össztáncát a pogót. A helyiségek kinézete sem volt mindennapi. A falakat csodálatos graffitik díszítették, olyan művek, ami egyenként is megállták volna a helyüket bármelyik galériában. A földalatti labirintusban nem voltak drága berendezési tárgyak. Falba vájt lyukak, régi vonatokból kiszerelt üléssorok, valamint a padló szolgáltak ülőhely gyanánt. A kívülállóságának köszönhetően azóta sem csapott akkora reklámot egy rock-klubnak, vagy kocsmának sem a sajtó, mint a Fekete Lyuknak.” – olvashatjuk a Capa Központ oldalán megjelent Dér András: Az Árnyékszázad című film ajánlójában.
Fotó: Bánkuti András: CPg punkzenekar, Budapest
Fotó: Bánkuti András: Budapest
Fotó: Bánkuti András: Budapest
Fotó: Bánkuti András: Budapest
Fotó: Bánkuti András: Fekete Lyuk, Budapest
Fotó: Bánkuti András: Grandpierre Attila, Fekete Lyuk, Budapest
Fotó: Bánkuti András: Fekete Lyuk, Budapest
