A Rolling Stone magazin alapítója az új közellenség, de talán nem véletlenül
A Rolling Stone magazin alapítója, valamint a Rock & Roll Hall Of Fame társalapítója, Jann Wenner új könyve The Masters néven jelenik meg és 7 ikonikus rocksztárral készült 7 nagyinterjút tartalmaz. A kötetet promózandó, a szerzővel is készítettek egy interjút, méghozzá a New York Timesba, a lap vitriolos nyelvű, gyakran bekérdező újságírója, David Marchese. A dologból pedig elég nagy botrány kerekedett Amerikában.
Jann Wenner már idős ember, 77 éves és egy másik kor gyermeke. Bár mindenki tudja, hogy ki ő, de már régen nem vesz részt az általa alapított magazin napi munkájában. Ennek ellenére, amikor a vele készült interjú megjelent, az abban elhangzottakkal kapcsolatban a magazin szerkesztősége magyarázkodásra szorult és elhatárolódott, mondván, ők nem ebben a szellemben végzik a munkájukat. A Rock & Roll Hall Of Fame pedig megköszönte Wenner eddigi munkáját, majd kizárta az igazgatótanácsából. De mi is történt? Mit mondott Jann Wenner és mitől borult ki a bili?
Our statement on Jann Wenner’s recent comments. pic.twitter.com/dL7lMSTP3k
— Rolling Stone (@RollingStone) September 18, 2023
Jann Wenner The Masters című könyvében 7 darab nagyinterjú található ikonikus rocksztárokkal: Bonóval, Bob Dylannel, Mick Jaggerrel, Bruce Springsteennel és Pete Townshenddel, valamint a néhai Jerry Garciával és a néhai John Lennonnal. Már maga ez a névsor is kiverte a balhét, méghozzá azért, mert se női, se nem fehér előadó nem szerepel köztük, bár ezt még Wenner meg tudta azzal magyarázni, hogy ez nem volt szándékos, hanem egyszerűen ilyen az ízlése, ezeket az előadókat tartja a legjobbaknak, számára ők a rock filozófusai, és valljuk be, ebbe nem nagyon lehet belekötni. Viszont volt más, amibe pedig annál inkább.
A The Masters című kötet kapcsán ugyanis az interjúban elmondta – sőt a könyv bevezetőjében is elmélkedik erről egy sort –, hogy nem tud olyan női vagy valamelyik kisebbséghez tartozó férfi előadót mondani, aki intellektuálisan felérne a könyvben szereplőkhöz, annak ellenére sem, hogy nagyon sok női meg nem fehér férfi előadót zseniálisnak tart. De szerinte valami mégis hiányzik belőlük. Hiányzik Joni Mitchelből, Janis Joplinból, Stevie Wonderből és Marvin Gaye-ből – csak hogy azokat az előadókat említsük, akikre David Marchese rákérdezett. Wenner szerint a könyvben szereplő 7 előadó nemcsak elképesztő mélységekbe ment le a szövegek tekintetében, hanem közben a lehető legszemélyesebben és legközvetlenebb módon szólította meg a generációját, tökéletesen megjelenítette a korszellemet és a rock ‘n’ rollhoz való hozzáállásuk is rendkívül eredeti, példaértékű volt. A rajtuk kívül eső előadók, még ha zseniálisak is, nem ilyenek. Mindezt pedig az életművükre és az évtizedek során velük készült sok-sok interjúra alapozza, ide értve azokat az előadókat is, akiket nem tart akkor mesternek, a rock filozófusának, mint a kötetében szereplő 7 embert.
Bár tiszteljük Jann Wenner véleményét, mi sem értünk vele teljesen egyet, de nem kezdünk most el példákat hozni arra, hogy ki mindenki tartozhatna még a mesterek közé. Most ott tart az ügy, hogy Wennert szexistának és rasszistának bélyegezték, az általa alapított magazin elhatárolódott tőle, a Rock & Roll Hall Of Fame meg kipenderítette az igazgatótanácsából. De legalább a könyve megjelenik.
