A sötétben bujkáló IAMX az A38 hajón
A kétezres évek elején a Sneaker Pimps énekese egyszer csak gondolt egyet, és IAMX néven szólóprojektet indított. Mifelénk is megfordult vele, emlékezetes koncertet adott, most pedig újra jön, hogy rátegyen egy lapáttal.
A Sneaker Pimps 2002 óta pihenget. Liam Howe producerkedik és másoknak ír dalokat (Lana Del Rey, Tom Vek, Marina and the Diamonds, FKA Twigs, Fallulah, Say Lou Lou), míg Chris Corner (és nem Cornell, mert bár a nevük nagyon hasonló, de ő azért egy egészen más játékos) IAMX néven szólózgat, és tavaly októberben már a hatodik nagylemezét jelentette meg, nem is akármilyet.
Az IAMX zenéjébe Chris Corner sokféle hatást passzírozott bele. A dark rock, a túlfűtött szintipop, a szögegyenes elektro és techno és a karcos industrial egyként hatottak rá. Hangulatilag hol kissé mocskos és perverz, hol dekadens, hol pedig melankolikus. De mindig erősen átitatja a sötét szenvedély. A nyolcvanas évekbeli Depeche Mode, a DAF, a Suicide, a Nine Inch Nails vagy akár Marc Almond bizonyos szerepei is ott figyelnek a végeredmény mögött.
Az első IAMX album a Kiss+Swallow 2 évvel a legutolsó Sneaker Pimps nagylemez után jelent meg 2004-ben. Innentől kezdve Corner és alkalmi társai (akik között felbukkant Liam Howe vagy Imogen Heap is) szinte borítékolhatóan kétévente jelentkeztek újabb és újabb nagylemezekkel, a kivétel a 2006-os The Alternative és az utána érkező Kingdom of Welcome Addiction, melyek között három év telt el. Persze ez csak statisztika, ami a perverzeket izgatja igazán, a lényeg úgyis a lemezeken lévő tartalom, maga a zene. Ami pedig lemezről lemezre egyre mélyebb, izgalmasabb és jobb dalokat eredményezett.
Egy ideig nem tudtam teljes mértékben elköteleződni az IAMX mellett, hiába tekintettem Corner egotripjére nagy adag szimpátiával, és hiába is állnak hozzám közel az őt ért zenei hatások. A 2011-es Volatile Times volt aztán az a lemez, ami végleg levett a lábamról, azóta pedig nincs semmi kecmec: a 2013-as Unified Field és a tavalyi Metanoia már úgy kerültek elém, mint egy falat kenyér. De innen visszanézve is, ez a három album a legerősebb IAMX produkció.
A hajóra, logikusan, a tavaly október elején megjelent Metanoia albummal érkezik Corner és sötéten elszánt kísérőcsapata, de minden bizonnyal előkerül pár alapvetés a korábbi évekből is. Mert hát várja az ember, pláne ha rajongó, az új dalokat, a Happinesst, a Say Hello Melancholiát vagy épp a Surrendert, de akkor fog elsóhajtani egy fájdalmasan szépet vagy egy elkeseredetten szenvedélyeset, amikor a régi kedvenceit meghallja. Én például a I Salute You Christophert.
IAMX
A38 Hajó, március 13. 20.00
