A Velvet Underground szennyesét is kiteregeti a Nico-film
Susanna Nicchiarelli új filmjében azt szeretné bemutatni, hogyan köszönnek vissza emlékei Nico életének utolsó évében. A modellből lett múzsa története most fiával és egykor menedzserével készült interjúk alapján elevenedik meg a mozivásznon és az előrejelzések szerint senkit nem fog kímélni.
Nico, 1988 – az olasz rendező, Susanna Nicchiarelli új filmjének címválasztása ugyan egyértelműnek tűnhet, mégis: szinte mindent a néző fantáziájára bíz. Nicot a legtöbben a Velvet Undergroundban való rövidéltű, ám annál időállóbb zenekar 1967-es debütáló albumán található Femme Fatale, All Tomorrow’s Parties és az I’ll Be Your Mirror-t is eredményező közreműködése révén ismerhetjük.
„A legtöbben úgy gondolják, ahogy egy ízben Andy Warhol is fogalmazott: a Velvet Underground és a Factory tagjaként eltöltött idő, valamint a korszak lényegében összes rocksztárjával való haverkodást követően Nico nem volt más, mint a történelem legzsírosabb junkie-ja. De valóban ez az igazság?” – tette fel a kérdést Nicchiarelli, aki a Római Filmfesztivál filmvásárlóinak beszélt műve hátteréről. A film a 48 éves, önálló produkciójával Európában turnézó, a dán Trine Dyrholm által megformált, heroinista Nico képével nyit, aki újdonsült menedzsere, valamint fia, Ari társaságában vág neki tragikus útjának.
A forgatókönyv alapjául Arival és az énekesnő menedzserével készített megannyi interjú szolgált, melyek a rendező szerint eddig soha nem látott intimitással tárják fel Nico utolsó éveit. Nico közvetlenül a Velvet Underground berobbanását követőn szállt ki a zenekarból és kezdett szólókarrierbe. Utolsó, Camera Obscura című albuma 1985-ben jelent meg, három évvel az énekesnő ibizai balesete előtt. Nico 1988. július 18-án biciklizés közben szívrohamot kapott, esésekor végzetes fejsérülést szenvedett, kórházba szállították, és – miközben diagnosztizálása során hibák sorozatát követték el az orvosok – ott hunyt el.
