A világ leghosszabb cikke 21.

Nem vesztegette az időt a House of Pain három alapítója, Everlast, DJ Lethal és Danny Boy. Egy évvel azután, hogy 1991-ben összejöttek, meg is jelentették debütáló lemezüket, a House of Pain-t, ami ma a hip-hop egyik klasszikusa. Az album vezető slágere, a Jump Around harmadik helyen végzett Amerikában a listákon, ami azért elég meglepő volt, ahhoz képest, hogy a House of Pain-t nem igazán támogatták a rádiók. Persze ezt ma már nehéz elképzelni, hisz a Jump Around mára a világ egyik leginkább agyonjátszott száma lett.
A magukat „ír huligánokként” aposztrofáló trió (bár DJ Lethal lett származású) zenéje azért találhatott ilyen hamar rajongókra, mert hangzása jelentősen kilógott az akkor már tomboló gangsta rapből, egyéni volt, dinamikus és összetett. Füstös, tölgyfahordóban érlelt, vastag alapok, sűrű, élő hangszeres (dob, szaxofon, harmonika, blues gitár) hangmintákkal és loopokkal, scratcheléssel.

És bár nem klasszikus gangsta rap volt, a keménykedésből ők is kivették a részüket. Everlast orgánuma és szövegelése első hallásra is meggyőző volt. Közben a zene funky is volt (van), úgyhogy egyszerre lehetett rá keménykedni és táncolni, ami egy ír zászlókkal és lóherékkel díszített amerikai kocsmában tökéletes kombináció.
Így végre azoknak a fehéreknek is meg lehetett a saját hip-hop zenekaruk, akik ugyan szerették a rapet, de a haverjaik előtt nem merték felvállalni, hogy „fekete zenét” hallgatnak. A House of Pain-csomag teljesen kompakt volt és jó pár slágeres szám is került rá (Top O’ The Morning To Ya, Shamrocks And Shenanigans, Guess Who’s Back, stb.).

Utólag nincs mit csodálkozni azon, hogy az egyszerre kemény és sötét, ugyanakkor funky hangzás ennyire jó lett, hisz a lemez nagy részének producere – DJ Lethal mellett – a cypress hilles DJ Muggs volt (ő csinálta a Jump Aroundot is), de ezt akkoriban még nyilván nem tudhattuk, meg azt sem, hogy ez mit is számít.

Az albumon egyébként szerepelt a Cypress Hill főnök B-Real, és a kis puerto rico-i zseni, Son Doobie is, a Funkdoobiestből, akik így együtt szép kis családot alakítottak a lemezen.

Most, hogy újra hallgatom a House of Pain-t, egyetlen hibája talán, hogy kicsit hosszú. Elég sokáig taglalják a srácok ugyanazt. Organikus, vagány, férfias hangzásának köszönhetően viszont úgy érzékelem, hogy ez a lemez sem vesztett erejéből, és nem is nagyon öregedett. Persze hallatszik rajta, melyik korszakban készült, de ez ugye elkerülhetetlen. Ettől függetlenül, ha letekert ablak mellett ezt üvöltetjük kilógatott karral a kocsiban, nem fogják utánunk üvölteni, hogy „mi ez a szar, amit hallgatsz, öreg?” Ha meg igen, ki kell szállni a kocsiból, és szépen, ütemre, kettőt le kell nekik keverni.

Jótállás: 

Az album ma  23:45 -kor meghallgatható az Open Air Rádióban.
Örök garancia: Jump Around, Put Your Head Out, Top O’ The Morning To Ya, Shamrocks And Shenanigans, House of Pain Anthem, Guess Who’s Back, Put on Your Shitkick

https://youtu.be/DgAsrhmUkbM

https://youtu.be/q3w8fIBeYsM

https://www.youtube.com/watch?v=KZaz7OqyTHQ