Afonso Cruz: Kokoschka babája (Jankovics Márton)

Silenos

2014. október 23., 0:19

Az 1971-ben született Cruz hihetetlenül sokoldalú figura. Az írás mellett ő maga illusztrálja a könyveit, valamint saját bandája is van: gitározik, bendzsózik és olykor énekel is a The Soaked Lamb néven futó bluesos-swinges-latinos formációban.

A zene a Kokoschka babájában is hangsúlyosan előkerül, hisz az egyik szálon Milo Korda, egy filozofikus hajlamú gitáros hányattatásait követhetjük a párizsi vagy épp a Buenos Aires-i éjszakában.

Cruz ezért a művéért 2013-ban megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. Teljesen megérdemelten, hisz az egyedi humorral és mágikus realizmussal fűszerezett regénybe több könyvre elegendő ötletet sűrített bele, a történet mégsem hullik darabokra. A szerző játékossága ugyanis mindent magába ölel: varázslatos világában jól megférnek a kollektív tragédiák az élet apró abszurditásaival.

A Kokoschka babája mindenkinek kötelező olvasmány, aki érezte már magát porcelánnak az elefántboltban, és gondolkodott valaha azon, milyen vonalkód van a lelkére nyomtatva, vagy, hogy Isten miért olyan ügyetlen scrabble-játékos.

Afonsocruz1

„Korda zenei akkordok szerint osztályozta az embereket. Az utcákat járva akkordokat aggatott mindenkire, aki szembejött. Így tett a barátaival, családtagjaival, ismerőseivel, sőt néha még a tárgyakkal is.
Egy pesszimista ember moll akkord.
Egy kifinomult nő kilences akkord.
Egy kamaszlány könnyű kis ruhában szextakkord.
Ha valaki harminc fölött derűs képet tud vágni, az egy tizenhármas akkord.
A szakállas filozófusokat szűkített szeptimre redukálta. Sőt néha csupán egyetlen hangra.”