Arthur Beatrice: Who Returned – pazar klipdal a második album elé
Egy olyan héten, mikor a világ próbál felocsúdni a párizsi terror rémálmából, mikor David Bowie monumentális új számmal és videóval, Adele meg új albummal tér vissza, és elkezdődik az év végi lemezlistázás, nem sokan vették észre a Who Returned című klipdalt, a londoni Arthur Beatrice csodás új produkcióját a London Contemporary Orchestra vonósaival (akiket múlt hónapban a Radiohead-gitáros Jonny Greenwood is elhozott Budapestre).
Nem, nem szólóelőadóról van szó, ráadásul a férfi és női keresztnevet ütköztető Arthur Beatrice-ben még Artúr vagy Bea nevű tag sincs, van viszont lány és fiú frontember (a billentyűs Ella Girardot és a multiinstrumentalista Orlando Leopard egyaránt énekelnek) meg egy testvérpár (a gitáros Hamish Barnes és bátyja, a szövegíró-dobos Elliot Barnes). Húszas éveik első felében járnak, még a gimnáziumból ismerik egymást, 2010-ben indították szofisztikált indie pop zenekarukat.
Open Assembly nevű saját kiadójuknál, külső producer bevonása nélkül készült első albumuk, a tavaly februárban megjelent finom hangszerelésű Working Out inkább csak afféle blogkedvenc tudott lenni és csak a jobb 2014 legjobb lemezei listákra került fel, de a folytatás valószínűleg már sokkal nagyobbat fog szólni: a 2016-ra várható új albumot megnövekedett ambíciókkal – az LCO klasszikus zenészei mellett például egy igazi nagy gospel kórust is bevonva – rögzítették (ugyanabban a londoni The Church stúdióban, ahonnan Adele e heti When We Were Young videója érkezett), és már az első beharangozó kislemez- és klipdal is látványosan jelzi az új irányvonalat.
A már címében is új kezdetre utaló Who Returnedben a szintetizátora mögül előjött Ella Girardot a dívaposzton is helyt áll főszereplőként a reflektorfényben, a második perctől pedig nemcsak a London Contemporary Orchestra tagjai érkeznek meg, de a fiúk rockos összmunkája mellett felerősödő elektronikus alapok lüktetése is himnikus magasságokba emeli a dalt – és az Arthur Beatrice produkciója a London Grammar– és The XX-féle visszafogottságtól a Florence + The Machine bombasztikussága felé rugaszkodott el.
Strength is no virtue
When you’ve nobody to hurt you
And you run from all the things you want to feel
What did you ever learn?
From those who returned
Form those who gave you nothing more to long for
You can never be whole
If you never been broken
Find no strength in myself
All I have is this emotion
What are you up doing, I don’t hear from you
What are you up doing, I don’t hear from you
What are you up doing, I don’t hear from you
What are you up doing, I don’t hear from you
If only you could tell me what I need to hear
If I believe the words on your teeth
Then we would be fine
We would be fine, oh we would be fine
Oh we would be fine
You can never be whole
If you never been broken
Find no strength in myself
All I have is this emotion
All I have is this emotion
All I have is this emotion
.
összevetésként itt egy 2014-es videó a párizsi La Blogothèque zenei oldal A Take Away Show sorozatából a Councillor és Late című című dalok élő előadásával:
.
az Arthur Beatrice klipdalai időben visszafelé:
a Late tavaly márciusából:
a Midland 2014 januárjából:
a Grand Union 2013 októberéből:
a Carter (Uncut) 2013 júniusából:
.
a zenekar a párizsi FNAC fesztiválon tavaly júliusban:
.
az Arthur Beatrice jövő februárra már egy közös koncertet is meghirdetett a London Contemporary Orchestra zenészeivel:
