Az Alföldi Róbert rendezte Futótűz újra a Radnóti színház műsorán
Wajdi Mouawad, a Futótűz szerzője, libanoni származású, kanadai drámaíró, rendező. Gyerekként menekült – a libanoni háborúk elől – családjával Franciaországba, majd később költöztek Kanadába. Futótűz című darabjával világhírűvé vált, a darab számos színházi díjat nyert, 2010-ben pedig film készült belőle, amit a legjobb, idegen nyelvű alkotásért járó Oszkár-díjra jelöltek. Az Alföldi Róbert rendezte darabot újra adja a Radnóti Színház február 6-án, 7-én és március 10-én és 30-án.
A darabot eredetileg 2017-ben mutatták be, majd streamelve lehetett látni, és nemrég újra színpadra került. A Futótűz egy nyomozás története. A szerelmes lány, Nawal, a későbbi anya végrendeletben adja gyermekei tudtára, hogy valahol él az apjuk, és van egy bátyjuk is. Azt a feladatot kapják, hogy találják meg a két elveszett családtagot, és adjanak át nekik egy-egy borítékot. Jeanne és Simon először tiltakoznak a feladat ellen, de végül nem hagyja őket nyugodni a múlt kérdése. Saját gyökereik nyomába erednek. A nyomozás során egyre jobban belemerülnek egy múltbéli háború borzalmaiba, és elkezdik tisztán látni, hogy az anyjuk miért burkolózott közös életük során titkokba és elhallgatásokba.
Kováts Adél
„Nekem az a legmegrázóbb ebben a darabban, hogy a különböző emberi sorsok mögött milyen történetek vannak – mondja Alföldi Róbert, a darab rendezője. – És hogy minden embernek van olyan története, amit nehezen mond el, mert fél attól, hogy szembenézzen vele. A darabban erősen jelen van egy vonulat, amely a szóról, a szó mágiájáról, a beszéd fontosságáról szól: arról, hogy mondani, és mondani kell a történeteket. Mondani azt, ami történik velünk.”
Wajdi Mouawad a nyomozás közben egy olyan háború időszakába kalauzolja el a nézőt, amely a helyiek és a bevándorló menekültek közti konfliktusból robbant ki. A mű attól válik remekművé és általános érvényű színdarabbá, hogy Mouawad nem egy konkrét történelmi valóságra koncentrál, hanem a téma költőiségét bontja ki. A háború értelmetlensége, pusztító ereje mellett a dráma központi témája a tudás és az emlékezés kérdése. Nawal, amikor először elhagyja az otthonát, a korlátokkal teli falut, azzal emelkedik ki közülük, hogy megtanul írni és olvasni. Amikor visszatér, beleírja nagyanyja nevét a sírkövébe – megőrizve ezzel az emlékét. A tanulás, az írás és a dokumentálás: ezek segítik hozzá Nawalt egy magasabb szintű élethez és a felvilágosult gondolkodásmódhoz.
A későbbi események mégis pont a modern eszmékbe vetett hitét kérdőjelezik meg: kihívást állítanak elé, hogy tud-e szembenézni az igazsággal, és végül képes-e a megbocsátásra. A Futótűz a tudás (és átvitt értelemben az egész kultúra) értelmének bizonytalanságáról és a hithez való visszatalálásról szól.
A jelenkor a kérdések korszaka: a migrációs hullámok megváltoztatják Európát (közvetve az egész világot), ez pedig bizonytalanságot és félelmet szül az emberekben. Mindeközben a különböző nemzetiségek egymás mellett élése önvizsgálatra is figyelmeztet minket. A Futótűz ennek az önvizsgálatnak tulajdonképpen programadó darabja.
Fotó: Dömölky Dániel/Radnóti Színház
