Az ember, aki 40 éven keresztül fényképezte David Bowie-t
Masayoshi Sukita négy évtizeden keresztül dokumentálta az időközben barátjává vált zenész karrierjét és életének szinte valamennyi átváltozását. A Heroes kultikus borítófotóját is jegyző, London és New York után immár Kyoto-ban élő japán fényképésszel nem sokkal Bowie januári halála előtt készített interjút a VICE.
„1945-ben hat-hét éves lehettem. A háború után Japánt elárasztotta az amerikai kultúra. Talán ekkor kezdtem el igazán vonzódni a nyugati művészet, a film és a zene iránt. Középiskolás voltam, mikor édesanyám megajándékozott az első fényképezőgépemmel, onnantól pedig nem volt megállás” – Masayoshi Sukita szabadúszó fotósként a hetvenes éveket London és New York közt ingázva a két világváros bámulatosan pezsgő művészeti köreinek dokumentálásával töltötte, elmerülve a képzőművészet, film és a születő rock’n’roll szülte szubkultúrában.
A japán fotográfus a VICE-nak adott interjújában elmesélte, a T.Rex frontemberét, Marc Bolan-t fényképezte, mikor egy plakáton először meglátta az 1972-ben Ziggy Stardust-ként berobbanó Bowie-t. „Ő akkor már valódi ikonnak számított. Hogy élőben is lássam, elmentem egy Lou Reed-del közös koncertjére. El voltam bűvölve, emlékszem, végig az járt a fejemben, muszáj őt lefényképeznem.”
Sukita-nak végül sikerült leegyeztetnie egy időpontot, melyre emlékei szerint roppant lámpalázzal készült. „A megállapodás szerint egy akkor már híres fotós, David Bailey fényképezhette őt napközben, én pedig az esti órákban foglalkozhattam vele. Mivel Bailey nevével még én is, külföldiként tisztában voltam, ez természetesen nyomást jelentett. Mivel tudtam, mire sorra kerülök, Bowie már végigdolgozta a napot, kinyomoztam a kedvenc borát és egy palackkal a kezemben bejelentettem, bontsuk fel, és dőljünk hátra egy kicsit.”
Mire Sukita a nyolcvanas években visszaköltözött Kyoto-ba, kapcsolata Bowie-val barátsággá mélyült. „Minden alkalommal, mikor Bowie Japánban járt felhívott azzal, hogy itt van, fogjam a gépem és tartsunk egy szeánszt. Bowie rajongott a keleti kultúráért, olyasféle mód kötődött hozzá, mint én a Nyugathoz. Talán ezért is voltunk képesek harmóniában dolgozni, egy kicsit mindketten másik világába vágytunk.”
Sukita több az évek során több ezer képet készített Bowie-ról, melyek közül a leghíresebb minden bizonnyal a zenész 1977-es Heroes albumának kultikussá lett borítóportréja. „Bowie Iggy Poppal érkezett Japánba, mint Iggy producere. Anélkül, hogy egyáltalán jelezte volna, hogy érkezik, egyszercsak felhívott, hogy azonnal találkozzunk. A stúdióm akkor majdhogynem üres volt, semmi nem volt benne leszámítva néhány alapvető kelléket.
A fotózás kezdetén egyszerű sminkkel és beállított frizurával dolgoztunk, amit Bowie szép lassan teljességgel összezilált, én pedig fényképezhettem a folyamatot. A mai napig a Heroes a kedvenc fényképem róla. Minimalista, természetes. Azt hiszem, ezt imádtam a legjobban benne. Ő az általam ismert egyetlen ember, aki a legőrültebb színpadi jelmezben és egy egyszerű bőrdzsekiben is képes volt ugyanúgy önmaga lenni. Mindig képes volt azt mondani, rendben, ebből elég volt, most jöjjön valami új, anélkül, hogy bármit is feladott volna az őszinteségéből.”
