„Az énekeseink zöme már halott” – jelentés a szürke zónából
A Guallagh tagjainak jó okuk van arra, hogy titokban tartsák kilétüket. A hollandiai bázisú zenei csoportosulás pszichiátriai betegek, megerőszakolt nők és szenvedő gyermekek sikolyait rögzíti, hogy azokat felhasználva komponáljon finoman szólva is vérfagyasztó darabokat. A morális szürkezónában alkotó zenekar egy tagját teljes anonimitás mellett a VICE-nak sikerült megszólaltatnia.
„Ezeknél a hangoknál nincs valóságosabb” – a Guallagh, avagy korábbi nevén, Stallagh tagjai többek közt pszichiátrián kezeltek, prostituáltak, nemi erőszaknak áldozatul esett nők és mindennapi gyermekek rögzített sikolyaiból szerkesztenek zenét, melyet éppen annyira kényelmetlen, mint ellenállhatatlan érzés hallgatni.
A kortárs zenei alakulat tagjai gondosan ügyelnek anonímitásuk megőrzésére, mivel működésük a gyakorlatban nem csak morális szürkezónába tartozik, de esetenként törvényessége is megkérdőjelezhető. „A gyerekekkel a legizgalmasabb dolgozni. Ők nem olyanok, mint a felnőttek, nincsenek gátlásaik. Ha az ember arra kéri őket, sikítsanak, biztos lehet benne, hogy a lelküket is kiordítják. Ezt hallatszik is a végeredményen” – a VICE-nak sikerült megszólaltatnia a formáció egyik tagját, aki névtelensége megőrzése mellett azt is elárulta, honnan s miként szerzik be a borzongató sikolyokat. „Egyikünk Hollandiában, egy pszichiátrián dolgozik, a zárt osztályon. Ő rögzíti az énekeseinket s intézi a papírmunka zömét.”
A felvett sikolyokat állítólag engedélyeztetik. „Előfordul, hogy a betegek maguk írnak alá egy afféle felhasználói szerződést, mely inkább formalitás, mintsem valódi egyezség. Ez szokott a legkönnyebb módszernek bizonyulni, elvégre az énekeseink zöme már halott. Amennyiben a kezeltek állapota a személyes szerződést nem teszi lehetővé, egy európa szerte ismert komponista ismerősünk ír a kórháznak, miszerint egy új darabjához van szüksége a felvételekhez. Mivel ő valóban híres, az engedély általában nem szokott problémát okozni. Arra azonban már volt példa, hogy egy gyermekotthon tudni akarta, mihez használtuk fel a náluk rögzített sírást, így muszáj volt egy teljes álcadarabot gyártanunk a számukra.”
A Guallagh albumait olyan jelszavak köré rendezi, mint a nihilizmus vagy mizantrópia, limitált, általában tízes nagyságrendű példányszámban sokszorosított vinyl lemezeik pedig már most gyűjtői kincsnek számítanak. Ezt persze az is elősegíti, hogy borítóikat rendszerint skizoid páciensek által, öngyilkosságuk előtt órákkal rajzolt művei díszítik.
