Az összes szuperhős figyelmébe

Mindenki tudja, hogy a szuperhős pozícióból alig van visszatérés. Hollywood előbb-utóbb bedarálja a szuperhőseit, ez a siker egyik hozadéka. Az egyik jó példa a szerencsétlen, egy baleset miatt tolószékbe kényszerült Christopher Reeve, aki a Supermant játszotta, a másik Michael Keaton – Batman, a Denevérember. Az előbbinek tulajdonképpen nincs szakmai kritériumok szerint értékelhető filmje, Keatonnak pedig valószínűleg nincs legjobb filmje. Egy kétségkívül létező mozisztár újrapozicionálása érdekes, viszont körülményes dolog. Kell hozzá a korábbi karaktertől elemelő, azzal tökéletesen szembe menő jól megírt szerep, egy olyan rendező, aki ha nem is lenézi, de megfelelő távolságból figyeli azt, ami a mozikban sikeres és ütőképes, meg még sok minden más.

A Birdman kiegészül a többlettartalmat, a filozófikus üzenetet valamiféle kultikus együtthatóval közvetítő – megannyi bevétel csökkentő, és mellesleg tök felesleges – avagy (A mellőzés ereje) mellékcímmel, ami közel sem hangzik olyan jól, mint a Vasember 3 vagy Die Hard5, plusz biztosan nem hoz annyi pénzt, amennyibe az említett kettő vége-főcíme kerül. Alejandro González Innáritu persze nem ezért csinál filmet, hanem azért mert a 21 gramm és a Bábel után megteheti, akkor is, ha bármilyen üzleti terv ellene szól. A Birdman tipusú dolgokat a stúdiók élből el szokták utasítani, mert már az első forgatókönyv-egyeztetéskor világossá válik, hogy a projekt több, közönségriasztó sebből vérzik. Jó, mondjuk a helyszín – New York, közelebbről a pazar kameramozgással tökéletesen körbejárt Broadway – rendben van. De az mi – a filmben ezt Sam, a rendező lánya ki is mondja -, hogy egy olyan író évtizedekkel korábban írott munkáját játsszák a színpadon, akit senki nem ismer, mármint azok közül, akik már életükben legalább egyszer megeresztettek egy twitter-üzenetet (különben Raymond Carver szinte teljes életműve magyarul olvasható a Magvető kiadásában megjelent három kötetben.)

“Nem az ember azonos a szereplőivel, hanem ők vele”

Minek visszahozni, ráadásul egy allegorikus és számtalan bonyolult asszociációval működtethető ex sztárt, aki korábban a titáni acélkolosszussal harcoló Birdmanként ingyen kapta azt – ital, pénz, csodálat -, ami most egy vagyonba kerül, ráadásul még így is lényegesen kevesebb van belőle. A mellőzésnek azonban kétség kívül van valamiféle energiamozgósító ereje, a legtöbb öngyilkosság előtt álló férfi érezte már ezt, tehát: már megint egy olyan kiiktatott médium, akinek a szenvedéstörténete senkit nem érdekel. Az egykori Birdman, a hétköznapi családok szuperhőse, Riggan Thomson azonban azt gondolja, nem így megy ez. Az összes pénzét, az összes maradék tehetségét, minden mozgósítható hitét felteszi arra, hogy meggyőzze tehetségéről a közönségét, aki már nem az övé. Tabitha Dickinson, a New York Times filmbeli, mindenható kritikusa ráadásul helyére teszi a dolgokat, amikor a másik, kulturfetisiszta oldal álláspontját ismerteti. Olyasmiket mond, hogy egy hírességnek nincs joga elvenni a színház megszentelt tereit azoktól, akik ott valami fontosat akarnak mondani. “Ki fogja csinálni” a darabot, és ehhez még csak meg sem kell néznie. Kritikusnak lenni végül is nem rossz.

Az ilyen okos és szerethető filmek szűk körben értelmezhető sikere azon múlik mint Raymond Carver szikár novelláinak szereplőivé: “Nem az ember azonos a szereplőivel, hanem ők vele”, mondta az író, aki a máját adta minden egyes jól megírt oldalért. Keatonnál – a legjobb férfi alakítás díját kapta a Golden Globe-on, esélyes az Oscar-díjra is, egyik sem jelent semmit, mert az élet majd más eszközökkel folytatódik – ez nagyon stimmel, de a többiek is előjátsszák a jövőjüket. A seggfejeskedő, keresett, önhitt színész, Mike (Edward Norton) a valóságban a fél útnál tovább tart, a csodálatos halarcú Emma Stone hamarosan be fogja hozni, a Másnaposokban befutott Zach Galifianakis ki akar kecmeregni saját zsáneréből, és ha szerencséje van, ilyen karakterekre válthat, hátha sikerül neki. Pont azért járunk moziba, hogy ez kiderüljön.

A Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) január 15-étől látható a mozikban.