Az utolsó utáni utolsó szó jogán – John Mayall nélkül soha
Minden történetet a befejezése határoz meg – John Mayall nélkül ma nem létezne brit rockzene, a blues pedig talán soha nem lett volna képes szárba szökkenni az óceán túlpartján. A 81 éves zenész budapesti fellépésének köze nincs a visszasíráshoz: maga a szellemidézés.
fotó: Vértes György @ 1987
A bluesnál nincs feketébb műfaj – bár a negyvenes években részben az amerikai folk, tíz évre rá pedig a rock’n’roll mozgalom fehérítette sajátjává a századeleji műfaj bizonyos elemeit, a blues – mint olyan – egészen a hatvanas évekig gyökértelen maradt Európában. Azt, hogy az ekkor bekövetkező pólusváltás, a brit közeg diktálása mégis kinek köszönhető, lehetetlenség lenne megmondani: John Mayall azonban egyike azon kevés zenésznek, akik ott voltak a fehér blues születésénél, segítettek felnevelni, okosítani, kikalapálni a műfajt, melyből minden idők rockzenéje fakad, akkor sem engedve el annak kezét, mikor az elesett volt, torz és gyönge. Nem túlzás azt állítani, John Mayall a blues azon, árnyékban megbúvó nagybácsija, aki soha nincs rajta a mosolygós családi fotókon, mivel ő kezeli a fényképezőt.
https://www.youtube.com/watch?v=SSijt_wB5T4
A hatvanas években egyetlen biztos módja volt annak Angliában, hogy egy fehér blues zenész bebizonyítsa, a krémhez tartozik: bekerülni John Mayall Bluesbreakersébe. A Mayall vezényelte kultikus zenekarban gyakorlatilag a brit hőskor teljes legénysége megfordult Eric Claptontól kezdve Peter Greenen és Mick Tayloron át Jack Bruceig. Annak ellenére, hogy Mayallnak gyakorlatilag egy legendás generáció tagjai köszönhetik az első lépéseiket a nagybetűs zeneiparban, korántsem lengi körül olyan dicsfény és misztikum, mint egyeseket az általa pártfogolt zenészek közül.
A 1933-ban, a jazzrajongó-gitáros, Murray Mayall fiaként született blues zenész gyakorlatilag az anyatejjel együtt szívta magába az olyan autentikus blues előadók dalait, mint Albert Ammons vagy Eddie Lang s már szinte gyerekfejjel kiismerte magát a zongorán, szájharmonikán, valamint a gitáron. Mindezen háttér ellenére Mayall csak a húszas évei közepén adta fel nyolcórás designer-állását a zenélésért, majd alapította meg 1963-ban a Bluesbreakerst, mellyel a mai napig bezárólag több, mint 70 koncert-és stúdióalbumot jelentetett meg.
De mit mégis mit jelent ma Magyarországon a 81 éves John Mayall? Leginkább utolsó lehetőséget. A kényszerű nosztalgia gyilkol, egyben ráébreszti az embert, ahogy a homlokunk sem megy össze és a porontyok sem cigánykerekeznek vissza oda, ahonnan jöttek úgy a születési dátumunk-, helyünk révén, esetleg csupán saját hibánkból elszalasztott hatvanas évek sem fognak újra megtörténni. John Mayall Budapesten azonban nem egy virágos ingben rikácsoló negyvenes imposztor, hanem maga a hús-vér hőskor: idejét kitöltve, őszülő halántékkal, ám készen arra, hogy méltó mód fejezzen be egy történetet, melyet még generációkon át emlegetnek majd szerte a világon.
https://www.youtube.com/watch?v=3Bb_Fvinz-k
AKVÁRIUM KLUB (Nagy Hall, 2015. október 29.)
John Mayall koncert
