Ben Folds: So There – új album szimfonikus és kamarazenekarral
A frissen meghallgatható albumok sorában a rockballadák (Richard Hawley), a blues/rock’n’roll (Thunderbitch), a posztpunk (Public Image Ltd.), a pszichedelikus kísérleti popzene (Myles Cyrus And Her Dead Petz), az elektropop (Empress Of) és az elektro-soul/R&B (Kwabs) után jöjjön egy igazi különlegesség: a Ben Folds Five frontemberének, az amerikai piano pop-virtuóz Ben Foldsnak az új lemezén a hattagú yMusic kamarazenekarral felvett dalok mellett egy szimfonikusokkal rögzített húszperces zongoraverseny is hallható.
Az 1966-os észak-karolinai születésű dalszerző-zongorista-énekes Ben Folds a kilencvenes évtized második felében lett sztár a nevét meghazudtolva csupán három tagból álló Ben Folds Five élén, ahol a fuzz effekttel torzított basszusgitáron pengető Robert Sledge és a dobos Darren Jessee társaságában emelte át az alternatív rock energiáit egy gitár nélküli power pop megszólalásba. A trióval felvett három nagylemez (Ben Folds Five – 1995, Whatever and Ever Amen – 1997, The Unauthorized Biography of Reinhold Messner – 1999) után a 2000-es években már szólóelőadóként folytatta, de ő volt a zenei mindenese a Star Trek-színész William Shatner 2004-es Has Been albumának is, 2008-ban producerként és multiinstrumentalista-hangszerelőként segédkezett a Dresden Dollsból önállósodott Amanda Palmer első szólólemezén (Who Killed Amanda Palmer), 2010-ben pedig a brit íróval, Nick Hornbyval közösen is készített egy albumot (Lonely Avenue). 2011 áprilisában Amanda Palmer és író férje, Neil Gaiman, illetve az OK Go-frontember Damian Kulash társaságában vonult stúdióba, hogy nyolc óra leforgása alatt megírjanak és felvegyenek egy nyolc dalt, amiből aztán végül 12 óra alatt egy hatszámos EP lett (de attól még az eredetileg tervezett 8in8 projektnév alatt jelent meg, Nighty Night címmel, a Bandcamp oldalán).
A Ben Folds Five trió 2011-es újjáalakítása és 2012-es The Sound Of The Life Of The Mind című visszatérő lemeze után Folds következő nagy kalandja egy zongoraverseny megkomponálása volt a Nashville Symphony Orchestra felkérésére (a 21 perces concerto bemutatóját tavaly márciusban tartották), majd a klasszikus hangszerparknál maradva új popdalait egy New York-i kamarazenekar, a hattagú yMusic Ensemble kíséretében hangszerelte meg. Ez a két legutóbbi projekt került most közös lemezre: a szextettel közös nyolc dal és a szimfonikusokkal felvett háromtételes concerto szeptember 11-én jelenik meg a So There című albumon, mely itt már meg is hallgatható.
FRISSÍTÉS: az album a YouTube-on számonként!
1. „Capable Of Anything” 3:49
2. „Not A Fan” 3:34
3. „So There” 4:20
4. „Long Way To Go” 4:42
5. „Phone In A Pool” 4:03
6. „Yes Man” 3:59
7. „F10-D-A” 1:58
8. „I’m Not The Man” 4:41
9. „Concerto For Piano And Orchestra, Movement 1” 10:28
10. „Concerto For Piano And Orchestra, Movement 2” 5:45
11. „Concerto For Piano And Orchestra, Movement 3” 4:31
az album Phone In A Pool című kislemezdalának ősbemutatója a yMusic-tagokkal és egy dobossal a júniusi Bonnarro fesztiválon:
a Concerto For Piano And Orchestra 2014-es ohiói előadása:
.
Ben Folds és Nick Hornby 2010-es albumának Things You Think című bónuszdala a Pomplamoose együttessel:
Ben Folds komponálta a zenéjét a 2002-es MTV Movie Awards gála Movies Kick Ass című nyitódalának is, melyet Sarah-Michelle Gellar és Jack Black (meg Andy Garcia, Andy Dick és a néhai Brittany Murphy) adtak elő:
a Ben Folds Five két híres videoklipje, az 1997-es One Angry Dwarf And 200 Solemn Faces és az 1999-es Army:
.
ráadásként itt van Ben Folds, Neil Gaiman, Damian Kulash és Amanda Palmer közös 8in8 projektjének 2011-es EP-je is:
