Best of Bud Spencer

Fencsik Tamás, hvg.hu: Most mindent elmondott?

Bud Spencer: Sok mindent elmondtam, de hamarosan lesz egy harmadik könyv is, ami nyilván nem életrajzinak készül, ez amolyan Bud Spencer-filozófia kötet. A filozófiám alapja, hogy „cogito ergo sum” – gondolkodni és létezni viszont csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok. Ebből indulunk ki, illetve abból, hogy „hagyjanak engem, hadd éljem meg az életemet”. Néha úgy érzem, hogy híres emberként túl nagy tömeg vesz körül, és így előfordul, hogy szeretném, ha kicsit félreállnának, és hagynának úszni.

hvg.hu: Ugye tudja, hogy kultikus alaknak számít Magyarországon?

B. S.: Tisztában vagyok vele, hogy sok rajongóm van önöknél, de Magyarország nem kizárólag a filmjeim miatt fontos nekem. Már azelőtt is elég jól ismertem a magyarokat, hogy életemben először kamera elé álltam. Vízipólósként anno önök voltak a legnagyobb ellenfeleink, és hát tudjuk, hogy ez az olasz-magyar rivalizálás a mai napig megvan. A maguk hazája szerintem eleve az egyik legfontosabb úszó és pólós nemzet. A válogatottban támadóként játszottam, és a magyar védelem volt akkoriban a legkeményebb.

hvg.hu: A pólós vagy a filmes karrierjét tartja fontosabbnak?

B. S.: Egyértelműen a pólóst. A sport mérhetetlenül fontos számomra. Mindegy, hogy csapatban, vagy egyénileg vagy nyertes, de ahhoz, hogy győzedelmeskedj, a maximumot kell hoznod. Színészként, a kamera előtt lehettem szerencsés.

Köves Gábor, Magyar Narancs:

De hogyan fogjuk szólítani? Mr. Bud? Signore Pedersoli? Felmerül a Bud bácsi is, de ezt a helyzet komolyságára való tekintettel – mégiscsak gyermekkori bálványunkhoz igyekszünk (és az emeletek vészesen fogynak) – már az első emelet magasságában elvetjük. A kaputelefon sem segít a megoldásban: Bud Spencer neve nincs kiírva. A szentély, ahol gyermekkorunk bálványa lakozik, egy tágas, napos – de fényűzőnek még kelet-európai áhítattal sem tekinthető –, erkélyes apartman, de mivel nem ingatlanosként nyertünk bebocsátást és kerültünk birtokon belülre, a további részletektől tartózkodnánk. A fényképes relikviák kiállításától viszont a háziak tartózkodtak, mindössze egy ilyet őriz a nappali: Tarzan, azaz Johnny Weissmüller kezez a medenceparton a szintén nagyon gyorsan úszó, ifjú Carlóval.

Fencsik Tamás (origo.hu):

Carlo Pedersolival, ismertebb nevén Bud Spencerrel Rómában beszélgettünk az evésről és a főzésről – nagyjából hét méterre a konyhájától. A nyolcvanöt éves sztár és nagypapa szereti a pacalt, és úgy beszél a tésztákról, mint Gombóc Artúr a csokikról. Imádja mindet.

A hagymás babbal hogy áll?

B. S.: A hagymás babot is nagyon szeretem, még ha sokan azt is képzelik, hogy csak a filmjeimben eszem. A forgatásokra egyébként mindig felkészülten érkeztem. Úgy értem, hogy akár a dzsungel közepére kellett utaznom, akár Afrikába, én mindig vittem egy hatalmas táskát, és ebbe a táskába hazai, olasz tésztát, paradicsomszószt és olívaolajat tettem… és sajtot is, ha nem felejtettem el.

Végezetül a könyvkiadó ajánlása:

“Ide figyelj, Terence! Lefogadom, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a mi kis kettősünk hatására jelentősen megemelkedett a világon a bab és a csirke fogyasztása. Valahányszor csak bemutatták valamelyik filmünket a tévében vagy a moziban, a mi étvágyunk átragadt a nézőinkre, akik aztán buzgón követtek minket a nagy zabálásban is. Szerintem egy szakács igazán elnevezhetne rólunk valamilyen ínyencséget (bár ki tudja, ez talán meg is történt már valahol a nagyvilágban).
A Nyolcvan év alatt a Föld körül új kalandokra csábítja olvasóit földön, vízen, levegőben. Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer életrajza izgalmas utazás a világhírű színész fordulatokban gazdag életébe, rengeteg, eddig ismeretlen, humoros anekdotával fűszerezve a forgatások mindennapjairól, miközben a régi kollégák méltatása sem marad el. Kiderül, milyen a mozivászon legendás pofozógépe, ha férjként, apaként vagy nagypapaként kell helyt állnia.”