Mersz > a kultművészet kozmonautái 14. > Szerkesztő: Triceps > 2015. március 3. > Kedd 19-20:30 óra
Boszorkányok pedig, nincsenek.
Gergely Edit mint Soari Júlia (Fotó: Csatlós János, 2006-2014)
Aki azt hiszi, hogy boszorkányok nincsenek, nagyon téved. Itt járnak közöttünk, és igéző mosollyal arcukon, bűbájos igéket mondanak mobiltelefonjukba. Diáklányok, titkárnők vagy háziasszonyok, látszólag „normális” életet élnek, normális otthonban, normális párjuk oldalán. Ez azonban csak látszat – azt látjuk, amit szeretnénk, azt látjuk, amit ők szeretnének.
Harry Partch: Delusion of the Fury – A Ritual of Dream and Delusion (A fúria látomása – Álom és látomás rituáléja, 1965-1966)
Harry Partch (1901–1974) amerikai zeneszerző, filozófus, feltaláló, hangszerkészítő – de valójában sokkal több ezeknél a szimpla kategóriáknál. Hívják őt „hobó zeneszerzőnek” is, a zenei színpad megújítójának – minimum látomásos jövőjáró, fantaszta hangszerálmodó, az ősit a modernnel összekapcsoló rituálék megálmodója. Avantgárd boszorkánydoktor.
G. E.: HÁROM OK
Három gyanúok a per alapja: Kisleány korában öreganyjánál nevelődött, aki maga is boszorkány vala. Ide-oda utazgat, holott hajadonként helyben illenék maradnia. Boszorkánymester tanítványa és ágyasa vala. A három ok magában enciklopédia a máglyához vezető úton, hogy Soari Júlia feje fölött az igazságszolgáltatás lángoló pallosa villogjon, ha egyszer börtönben, a legostobább pletykát is elfogadtatja majd a pletykára és folyamatos szereplésre vágyó Testülettel. Úgymint: házasságokat ront meg, gyermekek halálát okozza, átjár a kulcslyukon, bolondítva a férfinépet, jutalék jár az ördögtől minden pokolra juttatott szerencsétlen lélek után, ebből a jólét, ebből ebédel osztrigás rántott juhvelőt a Romanian Plázában.
G. E.: BAJBAN 1.
Most itt. Itt ülök, Mester. A szalmán meztelen seggel. Nézem, számolom a százlábúakat. Sárgák és barnák, néhány – a sarok bűzlő nedveiben – zöld, hasa kékes. Fejükben három szájszerv. A táplálék tartására és fogására szolgálnak. Nem alszom egy hete. Hogy ne fogjanak. Ne tartsanak. Száz lábukat számolom. A kiutakat számolom. Azt számolom, hol vagy most, hol, amikor szükség van. Halálos szükség.
A Szerző néhány napja körülírta, miért kell megnézni az Akvárium Klubban az Einstürzende Neubauten-koncertet. Különles zenei építkezésről értekezett, furcsa hangszerekről, pionírokról, új utak kijelöléséről. Még van néhány nap, hogy meghozd a döntést: ezt neked is hallani kell. Az utolsó lehetőség? Ebben senki nem lehet biztos, de ha mégis.
Budapest a négy hónapig tartó turné 11. állomása, az olasz Firenze és a szlovák Trencsényi repülőtér között. Harminc éve, 1985-ben voltak nálunk először, de koncertjük egy erősítő meghibásodása miatt megszakadt. Brüsszelből indultak és Moszkvában végeznek,...
Mersz > a kultművészet kozmonautái 21. > Szerkesztő: Triceps > 2015. április 28. > Kedd 19-20:30 A képregénynek semmi köze semmihez. Tudjátok, ezek azok a „kozmikus kockák”, ahol az egerek fagylajtot, az izompacsirták spenótot, a...
Mersz > a kultművészet kozmonautái 20. > Szerkesztő: Triceps > 2015. április 21. > Kedd 19-20:30 [caption id="attachment_11638" align="alignleft" width="451"] Laibach, 1983 (Fotó: Dušan Gerlica)[/caption] 1987. február 14.: Laibach-koncert Szabadkán, a Városi Színház patinás-romos dísztermében,...
