Budapest Európa szélén táncol és jól áll neki a Vice szerint
Budapest legnagyobb szerencséje, hogy minden igyekezet ellenére képtelen szakszerűen másolni a nyugati trendeket – a fővárosi egyre jobb hírű klubéletről a Vice osztrák kiadása publikált elismerő riportot, mely amellett, hogy lerántja a leplet a kommunizmus kultúrpolitikájának foltokban feltűnő szelleméről, a budapesti éjszaka virtusai előtt is kalapot emel.
„Mintha ötven éve megállt volna az idő” – jellemzi kellő romantikával a hármas metró patináját a Vice, melynek legújabb riportja a budapesti klubéletben alámerülve próbálja megérteni és megértetni, mi is teszi ezt a várost Bécs és Berlin ígéretes, balkáni szerelemgyerekének. A Vice szerint Budapest ugyanúgy építi újjá magát az egykori, elhibázott kultúrpolitika, mint azt a német főváros tette, ugyanakkor a kommunizmus idejéből nyakunkon maradt önkéntelen reflexek mégis más, ez eddig ismeretlen irányba kormányozzák „Kelet-Európa hivatalos bulifővárosát.”
A riportból kiderül, tavaly csak a hetedik kerületben több, mint kétszáz, klubot, bárt, kocsmát és késdobálót tartottak számon, ez pedig szépen példázza, milyen hévvel vetették bele magukat a magyar vállalkozók a „kis befektetéssel nagy nyereséget generáló vendéglátóipar” mély vízébe. Kivételek természetesen akadnak, melyek közül elsőként a „Sziget zászlaja alatt” teljesítő Akvárium Klubot emelik ki, mely a város szívében „az elképzelhető legszélesebb közönségréteget fogja össze.” A fősodortól elszakadva a Vice egy kultikus és egy, a kultikusság lehetőségét magában foglaló klubot, a Toldit és a Lärm-t emeli ki. Míg előbbi a filmszínházi funkciók és melegbulik kísérleti összeengedése, utóbbit a legendás berlini Berghain techno-fészke előtt tisztelgő megvalósítás és idea miatt dicséri.
Arra a Vice is kitér, Magyarország már korántsem annyira olcsó, mint csak öt évvel ezelőtt, habár az árak jelen szinten is képesek a nyugatabbról jötteket rácsodálkoztatni a világra. Kiváltképp igaz ez a sörkultúrára, mely ugyan a Főzdefeszt vezetésével lassan de biztosan fejlődik, még mindig nem tornázta 2 eurónál feljebb a klubokban csapolt komlólevek árát. Abban a lap is egyetért, a közösségi italozásnak pedig különösen nagy hagyománya van Budapesten, mely olyan fura szokásokkal társul, mint az éjszakai, klubról klubra, kocsmáról kocsmára való vonulás.
„Ha valaki ténylegesen szeretne belefolyni a budapesti éjszakába, be kell tartania egy fontos játékszabályt. A magyarok nem képesek – de legalábbis tiltott számukra – az egész estét egyetlen helyen eltölteni. Az különféle bárok közt masírozó embercsoportok ismeretlenek tesznek hirtelen közeli ismerőssé, akik éjszakáról éjszakára, közösen hódítják meg a belváros utcáit.”
