Cléa Vincent: Non mais oui – dupla EP a 2014-es év francia üdvöskéjétől
A befutóesélyes fiatal énekesnőket bemutató sorozatunkban a svéd (Dotter, Seinabo Sey), holland (Bea), brit (Jetta) és amerikai tehetségek (Ryn Weaver, RÉN) után jöjjön egy francia is: Cléa Vincent két szerzeményét is az év legjobb dalai közt ünnepelték hazájában és a MusicPress 2014 legjobb lemezei listáján övé lett az év EP-je.
A magát elsősorban zongoristának tekintő, az éneklést csak kénytelenségből bevállaló Cléa 2007-ben még a közgazdasági tanulmányai szünetében kezdett el dalokat írni, 2009 táján kezdett „nyitott mikrofon” esteken feltünedezni, első önálló koncertjét 2010-ben adta, és 2011-ben már le is szerződtette őt a nagy Polydor kiadó. A tündérmese azonban nem folytatódott számára a tervek szerint: rábeszélték, hogy Happée coulée című szerzeményét adja oda egy Luce nevű francia megasztáros lány lemezére, az azonos címmel elkészült saját albumának megjelenése azonban egyre csúszott, majd a Polydor végül örökre el is süllyesztette a kész anyagot, és Cléa Vincent-nak a nagykiadós szerződését elveszítve mindent újra kellett kezdenie – annál a Midnight Special Records minicégnél, ahol 2011-ben már rögzített pár felvételt Cléa et les Coquillages nevű dzsessz/bossa nova feldolgozás-zenekarával.
A hatásai között a dzsessz és a bossa nova mellett a leleményes-szójátékos szövegű rapper MC Solaart és egy híres kívülálló dalnokot, a franciául éneklő holland Dick Annegarnt említő 29 éves Cléa a finom elektropop beütésű szerzeményeiből 2014-ben egy páros EP-t készített a Tahiti 80 francia indie pop zenekar dobos-billentyűsével, a producerként is besegítő Raphaël Léger-vel. A címében a billentyűs-énekesnő határozatlanságból kinövő „csakazértis” attitűdjét példázó Non mais oui (Nem, de igen) márciusi első része napfényesebb, csalogatóbb anyagnak készült, míg az októberben megjelent Non mais oui 2/2 sötétebb és intimebb lett, de ezek a befelé fordult, melankolikus és depresszív hangulatok is ugyanúgy táncos lüktetésű groove-okat kaptak. Mindkét EP-n szerepelt egy egy-egy feldolgozás (a svéd Ace Of Base-től, illetve a Taxi Girl frontembereként elhíresült francia new wave-hőstől, a 2013-ban elhunyt Daniel Darctól) és egy-egy remixet is kapó sikerszám: a Retiens mon désir a francia Les Inrockuptibles szaklap legjobb 2014-es dalokat sorba állító listáján lett dobogós, míg a külön kislemezdalként is megjelent Château perdu még nagyobb slágerré vált – és ebben az olcsósága ellenére is hatásos táncklipjének nagy szerepe volt:
a Château perdu élőben:
a Méchant loup, Happée coulée és Neuilly című dalok zongorás szólóelőadása 2013 tavaszáról, és ráadásként a velük egy időben született Retiens mon désir című számhoz 2013 végén forgatott klip, melyben Cléa helyett Malvina Meinier színésznő látható:
az énekesnő Polydor-korszakának klipdala, a kommerszebb hangzású Retour de l’homme 2013 tavaszáról:
a Cléa et les Coquillages együttes 2011-ben egy hatvanas évekbeli yéyé énekesnő, Stella 1966-os J’achète des disques américains című slágerének feldolgozásával:
Cléa Vincent egyik legkorábbi videója 2010-ből, a bevezetőben emlegetett hányatott sorsú Happée coulée című szerzeményével, melyből tőle azóta sem jelent meg stúdióverzió:
.
a Non mais oui című 2014-es páros EP első és második része, márciusból és októberből:
a Château perdu decemberi remixe a diszkóra specializálódott párizsi producertől, Michaël Garçontól:
amíg a 2015-ben érkező Cléa Vincent-albumra várunk, itt a borítóterv a soha meg nem jelent nagykiadós nagylemezhez 2013-ból:
