„Egyenes az út az őrületig” – David Bowie Jarvis Cockernek beszél a halálról és cigarettáról
„Azt hiszem, jól megvagyunk egymás közt, én meg a halál. Majd jön, mikor jönnie kell, ezzel kibékültem” – David Bowie 1997-es, a Big Issue-ban megjelenő interjújában a Pulp énekesének, Jarvis Cockernek beszélt a hamar-élés kompromisszumairól, a középút extremitásáról és a cigarettára gyújtás mindenkori tető- és mélypontjairól.
„Nincs egy perc az életemben, mikor ne gondolnék a halálra. Most is, rágyújtottam, folyton rágyújtok, a kettő pedig végtére is egy és ugyanaz” – A kilencvenes évek végére David Bowie kimászott évtizedeken át kísértő kokainfüggőségéből, káros szenvedélyeit pedig a klasszikus kávé és cigaretta kettősére redukálta. Jarvis Cocker, a Pulp frontembere épp ezért ez utóbbit választotta kettejük beszélgetésének gerincéül, mikor 1997-ben a Big Issue számára készített interjút az egykori énekessel.
Oscar Wilde szerint a cigaretta tökéletes példája a tökéletes élvezetnek. Rá kell gyújtanod egy cigarettára. Magával ragad és soha nem elégít ki. Minden cigaretta magában foglalja a célba nem érés kudarcát, elzárva a kívánt kielégüléstől.
„Az életben bármiféle élvezetet kizárólag az elérhetetlenség, ilyen mód a valótlanság tehet igazzá. A gyönyör mindig pillanatnyi, ezt üldözzük mind, abban reménykedve, hogy egy szép napon majd velünk marad. Ez persze soha nem fog bekövetkezni, így egyenes az út az őrületig” – Bowie szerint a mindennemű addikció közül az idő előrehaladtával elsőként a fizikai kárt okozóknak kell először kihullaniuk az ember életéből. „Persze a döntés joga mindig adott. De tényleg jobb sokáig élni, mint kevesebb időt, talán színesebben, értékesebben tölteni? Ezek közül az egyik kompromisszumokhoz vezet.”
Bowie szerint nyugdíjas éveknél vagy a carpe diem betetőzésénél kizárólag az arany középút érhet többet. „Az önfeledt eufória ugyanúgy káros, mint belecsúszni a teljes melankóliába. A kettő közti egyensúllyal én magam valahogy mindig is könnyebben tudtam venni az életet. Mindig is kiábrándítónak tartottam, mikor az ember őrülten lelkesedik valamiért, amiről tudni lehet, nem lesz maradandó. Ezt nem tudja az elme sokáig viselni: igazából talán ez a skizofrénia lényege is, hogy soha nem látott magasságokból egyik pillanatról a másikra soha nem látott mélységekbe jutunk. Én ezt mind végigcsináltam és bizton állíthatom, nem tesz jót senkinek.”
