Elengedni az idő kezét – John Cale és az újrafelfedezés titkai
A nosztalgia szárazra facsarása helyett a lehető legmélyebb vízbe veti magát a 73 éves John Cale, akinek a Mojo kritikusa szerint új, M:FANS című albumával a zeneszerző számára is pezsgő egyben kiszámíthatatlan korszak veheti kezdetét.
A hetvenes évek végi elkínzott, kokain-hajtotta, az 1981-es Honi Soit-ba torkolló John Cale-karaktere a Music For A New Society-vel ért mérföldkőhöz. Tagadhatatlan, hogy a ’82-es album érzelmes zongoraballadái és a hozzájuk hangulatban szorosan illeszkedő szövegvilág alkotta koncepció nem sokban tért el Nico, Cale produceri hozzájárulásával 14 évvel korábban készült The Marble Index-től: tökéletes búbánatos balladák tökéletlen, hosszú, téli estékre optimalizálva. Cale soha nem félt a múlt termésének újragondolásától, ha úgy tetszik, átcsomagolásától, mely mindig is inkább saját maga újra feltalálását jelentette, mintsem egykor volt trófeák kényszerű tollseprűzését.
Mindezek fényében az M:FANS egyenest a jövőbe való visszatekintés: a Music For A New Society alapjain nyugvó alkotás Cale és szüleinek zajos, rögzített telefonbeszélgetésével kezdődik, mely során Mrs. Cale egy ízben még furcsa dalra is fakad. Az ezt követő If You Were Still Around hallatán valószínűleg az utolsó károgók is elcsendesednek: a teljességgel átdolgozott szerzemény csodálatos példája Cale robosztus dalszerekezeteinek, nem különb a kissé talán felszabadultabb Taking Your Life In Your Hands art-rock verziója. Mint az egyetlen valaha volt John Cale szerzemény, mely időtlen popslágerként is megállná a helyét, a Close Watch zajos, már-már szorongatóvá gyúrt atmoszférája igazi meglepetés. A feszültséget az indusztriális funkká varázsolt Thoughtless Kind oldja, hogy aztán a Broken Bird melankóliájával majdhogynem visszajussunk a lemez kiindulópontjára. A M:FANS Cale Chinese Envoy-ával zárul, meghagyva a hallgatót a teljes bizonytalanság hátborzongató komfortjában.
