Elhunyt a híres-hírhedt popmenedzser Kim Fowley, a Runaways atyja
75 éves korában elhunyt a legendás amerikai menedzser-producer-dalszerző-előadó Kim Fowley, a rocktörténet egyik legőrültebb fazonja, aki pár bizarr hatvanas évekbeli slágertől a Modern Lovers első stúdiófelvételein és a Runaways csajzenekar kitalálásán át a pár hete megjelent új Ariel Pink-albumig számos remek dologban benne volt.
Az 1939-ben egy színészházaspár gyermekeként Los Angelesben született Fowley már az ötvenes évek végén beszállt a zeneiparba producerként és szerzőként, 1960-ban már egy No.1 slágert is felvett egy fiktív zenekarral (The Hollywood Argyles: Alley Oop), a hatvanas évek közepén társszerzőként közreműködött Cat Stevens bemutatkozó kislemezén (I Love My Dog/Portobello Road) és társproducerként a legkorábbi brit pszichedelikus kiadványok közé számító első Soft Machine-kislemezen (Love Makes Sweet Music/Feelin’ Reelin’ Squeelin’), és a hypophone-ként feltüntetett nagy pofájával Frank Zappa első albumán (Freek Out!), de ekkoriban már szólóelőadóként a saját neve alatt is jelentetett meg lemezeket (The Trip című 1965-ös drogdala és Outrageous című 1968-as albuma kultikussá lett – az előbbit például a Spíler című Guy Ritchie-filmből és filmzenelemezről is ismerhetjük).
A hetvenes években Byrds-, Alice Cooper- és Kiss-számok társszerzője volt, producerként retro rock’n’roll felvételeket készített az American Graffiti című George Lucas-filmhez, sőt John Cale mellett (bár ennek pontos sorrendisége máig vitatott) ő rögzítette a legkorábbi stúdiófelvételeket 1972-ben a korát megelőzve már akkor – a punk előtt! – new wave hangzású zenét játszó húszéves Jonathan Richman bostoni zenekarával, a Modern Loversszel (melynek zenészei fél évtizeddel később olyan új hullámos alapzenekarokban tűntek fel újra, mint a Cars vagy a Talking Heads). Kim Fowley legnagyobb fegyverténye azonban az volt, hogy 1975-ben ő szervezte meg az akkor 17 éves gitáros-énekesnő Joan Jett köré a Runaways csajzenekart, melyet menedzserként, társszerzőként és producerként is gardírozott (képzeljük el a gonosz farkast öt Piroskával). A glam-, punk– és hard rock rajongótáborában is nagy sikert arató lányok 1977 végén megunták Fowley basáskodását, és szakítottak vele, ám egy évvel és egy albummal később feloszlottak.
Fowley a jogilag nála marad zenekarnévre támaszkodva a nyolcvanas években még megpróbálta új tagokkal újjászervezni a Runawayst, de nem járt sikerrel, ahogy azóta szinte semmi mással sem tudta megismételni hajdani sikerszériáját (bár hatvan fölött kísérleti filmesként kezdett új karriert, és nyert is pár díjat). A legendás lányzenekar történetét elmesélő 2004-es Edgeplay dokumentumfilm és a sztori játékfilm-adaptációja, a Floria Sigismondi által rendezett 2010-es The Runaways (magyar címén: A rocker csajok) kapcsán a veterán spíler újra az érdeklődés középpontjába került, és fergeteges interjúk sorával használta ki megújult népszerűségét.
Kim Fowley 2012-ben Lord Of Garbage címen jelentette meg önéletrajzának első kötetét, melyben 1969-ig foglalta össze történetét, de az 1970–1994 közti időszakot átfogó Planet Pain című második részt már annak tudatában írta, hogy posztumusz kiadvány lesz, mivel egy ideje már súlyos rákja volt. Még feltűnt a Haunted cím Beyoncé-klipben, de a Pom Pom című új Ariel Pink-albumra került közös dalokon már kórházi szobájában dolgozott. 2014 szeptemberében még feleségül vette – szintén zeneiparban dolgozó – barátnőjét. Utolsó hónapjaiban az ápolásában a Runaways egykori énekesnője, Cherie Currie is segített (aki az alábbi 2013-as fotón a jobb szélén látható, a hajdani zenekar szólógitárosának, Lita Fordnak a társaságában).
