Elhunyt a Tangerine Dream vezére, Edgar Froese
Hetvenéves korában meghalt a modern elektronikus zene egyik úttörője, a német billentyűs-gitáros Edgar Froese, a krautrocktól a space/prog-rockos szintetizátorzenén át a new age-ig jutó Tangerine Dream együttes alapítója, vezére és egyetlen állandó tagja. Froese még január 20-án hunyt el Bécsben, de tüdőembólia okozta halálát csak múlt éjszaka jelentették be.
1944-ben született a kelet-poroszországi Tilsitben (mely a második világháború vége óta Szovjetszk néven Oroszországhoz tartozik), Nyugat-Berlinben járt művészeti egyetemre, és a rhythm & bluestól a pszichedélia felé tendáló The Ones nevű rövid életű zenekarban való gitározás – meg egy Salvador Dalíval történt meghatározó találkozás – után 1967-ben ott alapította meg a Tangerine Dreamet is. A krautrock színtéren indult együttesnek a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, az 1970-es Electronic Meditation című első nagylemez idején ütőhangszeresként tagja volt Klaus Schulze is (aki később az Ash Ra Tempel alapítójaként, majd főleg szólóban vált kultikus zeneszerző-producer-előadóvá), de legnagyobb sikereit a ritmusfelelősként helyére érkező Christopher Franke és a billentyűs hangzást tovább erősítő Peter Baumann csatlakozásával érte el a zenekar – ez a klasszikus triófelállás 1971 és 1977 között működött.
A rock alapoktól elemelkedő, elektronikusabb, szintetizátorosabb ambient-előfutár hangzás, amire Frorse a Kosmische Musik meghatározást találta ki, az 1973-as Atem idején ért náluk a csúcsra (ez az év albuma lett a brit rádiós zeneguru John Peelnél), a Virgin kiadóhoz szerződve kiadott 1974-es Phaedra pedig újabb stílusváltásával már az analóg szekvenszerekre építő, a krautrockból kiváló „berlini iskola” – sőt en bloc a szintetizátoros modern elektronikus zene – egyik alaplemeze lett. A Phaedra az akkor dívó prog-rock korszakban a Tangerine Dream nagy nemzetközi áttörését is meghozta, és ezt a kereskelmileg is mérhető sikert aztán az 1975-ös Rubicon, az 1976-os Stratosfear és a William Friedkin rendezte Sorcerer 1977-es filmzenelemeze is csak tovább növelte. Az ezután megszaporodó filmes munkáknak köszönhetően persze azok is ismerik Edgar Froese zenéjét, akik azt hiszik hogy nem: a Tangerine Dream olyan nyolcvanas évekbeli hollywoodi produkciók számára komponált aláfestő zenét, mint A gyújtogató című Stephen King-adaptáció a kis Drew Barrymore-ral főszerepben , a Tom Cruise-filmek közül A kockázatos üzlet és a Ridley Scott által rendezett Legenda, továbbá Kathryn Bigelow modern western vámpírhorrorja, az Alkonytájt (az az 1987-es filmzene volt Christopher Franke utolsó munkája a Tangerine Dreammel, ami pedig Baumannt illeti, ő már 10 évvel korábban kilépett).
A new age-be csúszva művészi jelentőségét vesztő zenekar Froese körül folyton változó felállással az elmúlt évtizedekben is szorgosan dolgozott tovább. A Tangerine Dreamnek, melyet legutóbb a Művészetek Palotájában is láthattuk a 2012-es turnén, csaknem fél évszázados működése során több mint száz albumkiadványa jelent meg – az együttes legutóbbi soundtack munkája a Grand Theft Auto V videojátékhoz komponált aláfestő zene volt 2013-ban.
.
Froese első kiadott szerzeménye, az egyetlen The Ones-kislemez B-oldalán megjelent Love Of Mine 1967-ből:
egy karrieráttekintő összeállítás a Tangerine Dream 1969 és 2005 közti német tévéfelvételeiből, a korai vad Klaus Schulze-periódustól a klasszikus triófelálláson át a kései new age korszakig:
a teljes Phaedra album 1974-ből:
Phaedra
Mysterious Semblance At The Strand Of Nightmares
Movements Of A Visionary
Sequent C’
a magyar tévé Panoráma című műsorának főcímzenéjévé lett Choronzon 1981-ből:
a Tangerine Dream legutóbbi budapesti koncertje 2012. április 10-én a Művészetek Palotájában:
