Elliott Smith: Heaven Adores You – filmzenelemez kiadatlan számokkal
A tragikus sorsú amerikai dalszerző-gitáros-énekes Elliott Smith, akit leginkább a Good Will Huntingban hallható számai és az 1998-as Oscar-gálán a legjobb filmbetétdal kategória jelöltjeként való fehér öltönyös fellépése révén ismerhet a nagyközönség, 2003 októberében halt meg (34 évesen, a barátnőjével való veszekedés után, két késszúrással a szívében), de azóta is folyamatosan kerülnek elő kiadatlan felvételei. A Kurt Cobain: Montage Of Heck párdarabjának tekinthető Heaven Adores You című Elliott Smith-dokumentumfilm ritkaságokkal teli filmzenelemeze itt már megjelenés előtt meghallgatható.

Az 1969-ben Steven Paul Smith-ként a nebraskai Omahában született, gyerekként főleg Texasban élő, tízévesen már zongorázó és gitározó, az Elliott nevet portlandi gimnáziumi évei után felvevő dalnok több tinédzserkori együttes után első hivatalos lemezeit az 1991-1996 közt működő alternatív rockos Heatmiser tagjaként készítette, majd azzal párhuzamosan jelentek meg első lo-fi indie folkos szólóalbumai is (Roman Candle – 1994, Elliott Smith – 1995). A már Beck producereivel, Tom Rothrockkal és Rob Schnapffal rögzített 1997-es Either/Or dalaiból több átkerült a Good Will Hunting filmbe, és annak sikere után Smith leszerződhetett a David Geffen és Steven Spielberg alapította Dreamworks kiadóhoz, ahol a bevált producerpárosával még két remek lemezt készített (XO – 1998, Figure 8 – 2000).
A folyamatosan pszichikai és drogproblémákkal küszködő művész a 2003-as halála előtt már következő albumán dolgozott, de a félbemaradt stúdiófelvételekből csak egy posztumusz válogatás jelent meg 2004-ben (From A Basement On The Hill), a 2007-es New Moon című dupla válogatásra pedig 1994–1997 közti kiadatlan demók kerültek, de e hivatalos kiadványok mellett is rengeteg kiadatlan felvétel árasztotta el a netet – és a források azóta is kiapadhatatlannak tűnnek. Még 2013-2014 táján is akadtak nagy meglepetések: Paul Thomas Anderson egy adásba nem került 2000-es tévéműsort, a Soul Coughing-frontember Mike Doughty pedig tervezett kollaborációjukhoz rögzített 1997-es a capella énekfelvételeket talált saját archívumában.
A Nickolas Rossi rendező által összerakott, 2014-ben bemutatott, majd 2015-ben moziforgalmazásba került Heaven Adores You sem az első dokumentumfilm Elliott Smith-ról, de az első olyan, mely család hozzájárulásával készült, így szabadon szerepelhetnek benne az elhunyt művész szerzeményei, sőt kifejezett célja, hogy alternatív verziókkal aláfestve rajzolja fel termékeny karriert. A 2016-ra végre kiadásra kész – és itt már a februári hivatalos megjelenés előtt meghallgatható – filmzenelemez tele van igazi ritkaságokkal a nyitó 14 éves kori gitárpilinckázástól kezdve egy sor demón és eltérő verzión át (mint például a Plainclothes Man című Heatmiser-szám szólóverziója) olyan korábban hozzáférhetetlen dalokig, mint az albumot záró 1985-es I Love My Room.
Untitled Guitar Finger Picking
Untitled Melancholy Song
Don’t Call Me Billy (early version of Fear City)
Christian Brothers (performed with Heatmiser)
Hamburgers (performed with Neil Gust)
Plainclothes Man (solo version)
Unknown Song (instrumental)
Say Yes (live at Yo Yo Festival 1997)
Unknown (instrumental)
Coast To Coast (early version)
Waltz #1 (Demo)
Untitled Soft Song In F
True Love
Miss Misery (live on Late Night With Conan O’Brien)
L.A.
Son Of Sam (acoustic)
The Last Hour (early version)
Everything Means Nothing To Me
Happiness
I Love My Room
a Heaven Adores You dokumentumfilm előzetese. . .
. . . és első négy perce:
az a sokat emlegetett 1998-as Oscar-gálafellépés a legjobb filmbetétdal díjára jelölt Miss Miseryvel:
a Plainclothes Man 1996-ban megjelent Heatmiser-féle rockverziója a korabeli videoklippel együtt:
.
az Elliott Smith-rajongók számára ez volt az elmúlt évek egyik legnagyobb szenzációja: a Paul Thomas Anderson rendező (Boogie Nights, Magnólia, Vérző olaj, The Master, Beépített hiba stb.) VHS-archívumából előkerült, eredetileg tévébe szánt, de adásba soha nem került 2000-es The Jon Brion Show, melyben a zenész-producer Jon Brion vendégeként Elliott Smith pár feldolgozást (John Lennon, The Kinks, Big Star) is játszik saját szerzeményei között, és még a dzsesszzongorista Brad Mehldau is feltűnik mellettük
Son Of Sam (Elliott Smith) @ 2:56
Independence Day (Elliott Smith) @ 6:57
Bottle Up and Explode (Elliott Smith) @ 10:22
Everything Means Nothing to Me (Elliott Smith) @ 14:04
Waterloo Sunset (The Kinks, szerző: Ray Davies) @ 18:22
Jealous Guy (John Lennon) @ 22:30
Trouble (John Brion) @ 27:35
Nightime (Big Star, szerző: Alex Chilton) @ 32:10
Happiness (Elliott Smith) @ 35:22