A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Elvis Costello: No Flag + Bob Mould: American Crisis – friss protest songok veterán gitáros-énekesektől

2020. június 7., 22:36

A május-június fordulóján zajló amerikai zavargások idején egy sor protest song jelent meg a zseniális Pig Feet dzsessz-hiphop kollaborációtól a rendőri erőszak ellen tiltakozó Pussy Riot-féle 1312-n át a Faith No More-énekes Mike Patton újjáalakult Mr. Bungle együttesének Fuck The USA feldolgozásáig, de a hét végére csatlakozott melléjük két hatvan körüli gitáros-énekes is: a minneapolisi Hüsker Dü hardcore trió élén elhíresült Bob Mould és a brit pub rock/punk/new wave színtérről indult Elvis Costello is visszakanyarodtak gyökereikhez egy-egy nyers dallal.

A kanadai zongorista-énekesnő Diana Krall férjeként Amerikában élő Elvis Costello (született: Declan Patrick MacManus) az illusztris karrierjének legutóbbi 2018-as Look Now albumát a hetvenes-nyolcvanas évekbeli The Attractions kísérőzenekarának alaptagjaiból alakult The Imposters társaságában rögzítette – ahogy 2019-es négyszámos Purse EP-jét is, melyekre egy generációval korábbi zenészlegendák (Burt Bacharach, Johnny Cash, Bob Dylan, Paul McCartney) társszerzőjeként jegyzett kompozícióiból válogatott. A 65 éves művész most 2020-ban viszont egy olyan szólódallal jelentkezik, melyet teljesen egyedül játszott fel Helsinkiben két fiatal finn hangmérnökkel stúdiózva még februárban („valami olyan helyre akartam menni, ahol nem ismer senki”), alig pár nappal az után, hogy megkapta a Brit Birodalmi Érdemrend tiszti fokozatát Károly hercegtől („ez is csak alátámasztja a régóta érlelt gyanúmat, miszerint senki sem figyel igazán a dalok szövegére”).

A populizmust, nacionalizmusba átcsapó patriotizmust, vallást és egyéb megosztó ideológiákat és koncepciókat elutasító No Flag egy karcos gitártéma fölött megidézi azt az öntörvényű lázadó dalnokot, akit karrierje elején letartóztattak engedély nélküli koncertezésért, amerikai tévéműsorokból tiltottak ki, és aki a falklandi háború legcsodásabb protest songjának, a Shipbuildingnek a szövegét írta – vagy arról épp arról énekelt, Margaret Thatcher hogyan tette bordélyházi madámként a világ kurvájává Angliát.

I got no religion, I got no philosophy
Got a head full of ideas and words that don’t seem to belong to me
You may be joking but I don’t get the gag
I sense no future but time seems to drag

No time for this kind of love
No flag waving high above
No sign for the dark place that I live
No god for the damn that I don’t give

I got no illusions, I’ve had no epiphany
Why should anybody listen to me?
She said, “I’m tearing up the sheets that your love letters stained”
All of your magic powers have drained

No time for this kind of love
No flag waving high above
No sign for the dark place that I live
No god for the damn that I don’t give

Here’s a line in the sand, a word or two in the aftermath
I’m an arrow that shoots up and down on an advertising graph
I could write you verses and recite more than one
But they’re not worth the paper that they’re written on

No time for this kind of love
No flag waving high above
No sign for the dark place that I live
No god for the damn that I don’t give

We want everything and we don’t wanna share
Outer space for the faces we fear
Look in the mirror and see who I used to be
Made out of plastic in a factory

No flag
No flag

.
összevetésként itt van Elvis Costello jóval érzelmesebb hangvételű tavalyi Purse EP-je, melyre az Everyone’s Playing House című Burt Bacharach-kollaborációját, a Paul McCartney-val írt The Lovers That Never Were-t, továbbá a Down On The Bottom című Bob Dylan-szövegnek és az If You Love Me című Johnny Cash-versnek a megzenésítését rögzítette The Impostors nevű kísérőzenekarával:

Everyone’s Playing House
The Lovers That Never Were
If You Love Me
Down On The Bottom

.


Ami az 1960-as születésű amerikai Bob Mouldot illeti, ő a nyolcvanas évekbeli amerikai alternatív rock egyik legambiciózusabb zenekarának számító Hüsker Dü trió és a kilencvenes évtized első felében a power pop felé orientálódó Sugar együttes feloszlatása óta immár negyedszázada dolgozik stabilan szólóban, hatalmas energiával: 2019-ben kiadott Sunshine Rock című 13. szólóalbumának sötétebb és agresszívabb párdarabjaként 2020. szeptember 20-ra már be is jelentett Blue Hearts címmel egy újabb nagylemezt, melynek beharangozó száma, az American Crisis ismét a legdühödtebb formájában mutatja.

Az elmúlt fél évtizedben főleg Berlinben élő (bár most épp San Franciscóban karanténozó) Mould az alig két és fél perces számban párhuzamot von a Ronald Reagan-éra és a Donald Trump-adminisztráció Amerikájának negatív tendenciái között, sőt homoszexuális művészként és melegjogi aktivistaként a dalszöveg keretét adó nyolcvanas évek közepi AIDS-krízist is párba állítja az aktuális koronavírus-járvány felelőtlen kezelésével a lemezbejelentéshez csatolt friss nyilatkozatában.

I never thought I’d see this bullshit again
To come of age in the ’80s was bad enough
We were marginalized and demonized
I watched a lot of my generation die

Welcome back to American Crisis
No telling what the price is

Wake Up every day to see a nation in flames
We click and we tweet and we spread these tales of blame

Here’s the newest American Crisis
Thanks to the evangelical ISIS

People suffer in the streets each day
While you take a little change from the offering tray

It’s another American Crisis
You can see how the lie divide us
World turning darker every day
In a fucked up USA

Can you look in the mirror and tell me everything’s alright?
This American crisis keeps me wide awake at night

You’re one of us
Or one of them
If you’re one of them
Don’t come near me again

Ringing in my head only goes away
When I yell all the things that I shouldn’t say
Ringing in my head never goes away

Pro-Life, Pro-Life
Until you make it in someone else’s wife
You’ll be struck down in your house of corruption

Free speech, Free speech
Got stolen by a pack of thieves
This American Crisis keeps me wide awake at night

You’re one of us
Or one of them
If you’re one of them
Don’t come near me again

Silence was death
Never forget
Silence was death

Silence

.
az új album borítója és számlistája:

Bob Mould: Blue Hearts (2020)

Heart On My Sleeve
Next Generation
American Crisis
Fireball
Forecast Of Rain
When You Left
Siberian Butterfly
Everyth!ng To You
Racing To The End
Baby Needs A Cookie
Little Pieces
Leather Dreams
Password To My Soul
The Ocean

.
mutatóba néhány szám Bob Mould pályájáról: a Hüsker Dü korai In A Free Land kislemezdala egy 1981-es koncerten. . .

. . . az 1985-ös Makes No Sense At All videója. . .

. . .a Sugar 1992-es Copper Blue sikerlemezének If I Can’t Change Your Mind című száma. . .

. . .a DJ-producer Richard Morellel közös Blowoff duóprojekt 2006-os albumának Saturday Night All The Time című táncdala. . .

. . .a 2012-es Silver Age szólólemez The Descent című száma. . .

. . .és a tavalyi Sunshine Rock szólóalbum Lost Faith című dalának berlini paranoiaklipje:

Royal Blood: Boilermaker – ​klip a Queens Of The Stone Age vezérével felvett számhoz
ápr. 13., 20:14
Mick Jagger & Dave Grohl: Eazy Sleazy – karanténdal a Rolling Stones- és Foo Fighters-vezérektől
ápr. 13., 18:25
Danny Elfman – klipdalok a filmzeneszerző 37 év után bejelentett szólóalbumáról
ápr. 12., 18:33
Clara Luciani: Le Reste – videoklip a francia sztárénekesnő új Cœur albuma elé
ápr. 12., 14:43