Fabricius Gábor ma elmondja az Egokurzusban
Ismertebb, mint egy rendszeresen koncertező zenekar dobosa, viszont kevésbé ismert, mint egy zenekar énekese; médiaszakembernek, vagy megmondóembernek szokták hívni. Csütörtök este 9-kor ő Kessel Krisztina vendége.
Mivel a megmondóember definíciója nem egyezményes, végül is ráhúzhatjuk bárkire, akinek van véleménye, és nem tudjuk a szakmája mentén elég gyorsan beskatulyázni. A megmondóemberről nem azok jutnak eszünkbe, akik szabadidejükben véleményt alkotnak bizonyos csoportok által fontosnak ítélt dolgokról, hanem inkább azok, akiknek ugyan van közlendőjük, de voltaképpen nem az információt akarják átadni, hanem saját magukat. Egy megmondóemberi karriernek szükséges és elégséges feltétele az arrogancia. Fabricius Gábor viszont nem arrogáns, vagy: ha mégis, akkor jól titkolja, mert -bár olyan témákkal foglalkozik, melyek ezt szinte követelik – nem osztja az észt.
Fabricius 39 éves, most mutatták be a Sintér című rövidfilmjét. Kezdő rendezőnek kicsit már öregnek számít, kivéve, ha rosszul számol, és nem az életének a felénél jár, hanem inkább csak a harmadánál. Az idáig vezető úton persze borzalmasan sok minden csinált, és a várhatónál jóval korábban ért el nem kétségbevonható sikereket a „civil” szakmájában. Reklám-szakemberként 2000-ben (ekkor még csak 25 éves volt) elnyerte a Golden Media Lion díjat, itthon meghonosította a cool-brandinget; neki köszönhetjük például a „Nagy Britmánia” rendezvénysorozatot. Emellett kevésbé ismert civil kezdeményezésben (ittvan.org) és a BrandFestival stratégiai kommunikációs konferencia létrehozásában is szerepet vállalt. 2009-ben jelent meg Puha Neon Fejlövés című könyve, amely a feldolgozott téma (zseton, felső tízezer, drogok, etc) és a marketingszempontból okos kialakítás miatt nagy szenzációt keltett. 2010-ben jött ki az első rövidfilmje a Felnőttek, majd egy évvel később a Bianka című, mely a mostanihoz, a Sintérhez hasonlóan is jellegzetesen kelet-európai, vagy ahogyan ő mondaná, „perifériás”, közösségekben kikerülhetetlen témákat dolgoz fel. Szintén a szájbarágás és az észosztás eszköze nélkül.
Torontóban, ahol a Sintért nemrég amerikai és kanadai filmesek zsűrizték a filmfesztiválon, itthon okozhat majd meglepetést, ha Fabricius Gábor egyszer beépül a már kanonizált hazai rendezők közé. A vele készült beszélgetést csütörtök este 9-kor hallhatjátok az Open Air Rádióban.
