A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Felismered? 10 elfelejtett dal, melyek nélkül nem történtek volna meg a kétezres évek

2016. szeptember 10., 19:59

Hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá söpörni az ezredfordulón átbillenő popzenei termést, csak legyintve rá, mintha csak tegnap lett volna, eképp pedig kizárt, hogy releváns legyen. Pedig a kétezres évek indie termése túlmutatott az Y-generáció érvényesnek mondott himnuszain. Íme tíz, méltatlanul elfelejtett dal, melyek nélkül kevesebb lenne ma a popzene.

art-brut

Fájdalmas tény, hogy az emberi múlandóságon a zenekarok is osztoznak. Cseperednek, virágzanak s rosszabb esetben még éltükben oszlásnak indulnak, hogy aztán két-három generáción belül törlődjön az egyetemes memóriából. Mintha meg sem történt volna. A popzene esetében a helyzet még mostohább, elvégre teljesen megszokott jelenség, hogy az ember a tavalyi nyár slágerét sem tudja emlékezetébe idézni. Hasonló a helyzet az ezredforduló szépreményű indie zenekaraival, melyek nagy részének nem is sikerült túlvészelnie a szellős kétezres éveket ugyanakkor munkásságukkal igenis nyomot hagytak a mindenkori popszakma testén.

Clor – Love and Pain

2005-ben íródott, de akár ma is megállná a helyét ez a dal, mely egy kicsit mindannyiunkban elülteti, milyen érzés a helyi diszkó egyedüli fura figurájának lenni.

Mystery Jets – Zootime

Egy zajolós, kísérletezős, határozottan bátor szerzemény a Zootime gyermekszobályából. Igazi repülési kísérlet.

The Futureheads – Decent Days and Nights

Ugyan az igazi áttörést a Hounds of Love hozta meg számukra, a Decent Days and Nights húzós riffjeivel és nosztalgikus megoldásaival mégis megmaradt a zenekar örök esszenciájának.

Art Brut – Emily Kane

Az Art Brut frontember Eddie Argos diákkori és visszasírt szerelmének, mely már önmagában is igen romantikus, azonban a szerzemény valóban el is jutott Emilyhez, aki elvileg azt követően újra felvette a kapcsolatot Eddievel. Lenyűgöző.

Graham Coxon – Freakin’ Out

A Blur-ből ismerős gitáros szólóanyagai talán az utóbbi években besötétedtek, azonban a kezdetek kezdetén Coxon még igazi, gondtalan és dallamos módon űzte az úgynevezett rock’n’rollt. Mutatjuk is, miként.

Larrikin Love – Six Queens

Két aktív év, egyetlen album – ennyi jutott a londoni négyesnek, akik ugyan csak egy régről jött villanás voltak az indie égboltján, de annak a legfényesebbek.

The Rakes – 22 Grand Job

2002-ben nagyon friss, de legfőképp nagyon brit jelenség volt a The Rakes, akik hét éven keresztül nagyrészt változatlan pozícióban ontották magukból az, egy városi srác diszkrét idegösszeomlása-jelentből táplálkozó, pattogós dalokat.

The Cribs – Hey Scenesters

A Jarman testvérek zenekara a legnagyobb színpadokon is képes volt megőrizni garázszenekaros báját, mely soha nem jöhetett volna létre a korai évek vadromantikája nélkül.

The Long Blondes – Separated by Motorways

A The Long Blondes azon zenekarok közé tartozik, akiknek még kikopni sem volt idejük. Az együttes karrierjét 2008-ban a gitáros, Dorian Cox tragikus szívrohama törte derékba.

BabyShambles – Fuck Forever

A zenekar tökéletes összefoglalása mindannak, amilyennek egy ideális világban lennie kellett volna az új évezred kezdetének.