Flea: LSD gyerekeknek – újratöltve
Április közepén érkezik Flea nagyszerű életrajzának második kiadása, egy új fejezettel kiegészítve, szerkesztőnk, Pritz Péter fordításában. Ebből kifolyólag az Open Air Rádió hallgatói/olvasói abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy csak itt, csak most, csak ők elolvashatnak egy részletet az új fejezetből.
Michael Peter Balzary, vagy, ahogy a világ ismeri: Flea, a Red Hot Chili Peppers egyik alapító tagja, basszusgitár fenoménje, és a rock and roll univerzum egyik legszerethetőbb figurája.
LSD gyerekeknek című önéletrajzában maga írja meg szövevényes, viszontagságos, szomorú, elképesztő, felemelő és inspiráló életét addig a pontig, amíg a Red Hot Chili Peppers-zel elindul a halhatatlanná válás útján. Az LSD gyerekeknek nem egy szokványos sex & drugs & rock & roll botránykönyv, hanem egy érzékeny ember és művész őszinte, egyedi hangvételű, túláradó, összetéveszthetetlenül flea-s stílusban megírt memoárja fiatalkoráról, ami tele van kedves, szívbemarkoló, megindító, hihetetlen, bizarr és hajmeresztő történetekkel. Olyan, mint egy letehetetlen önterápiás napló, amit a páciens szíves hozzájárulásával most mindannyian elolvashatunk.
Az LSD gyerekeknek új, bővített kiadásában Flea egy további őrült sztorit oszt meg velünk kalandos életéből: ő, Anthony Kiedis és egy haverjuk egy furgonnal átmennek Amerikán – LA-ből New Yorkba –, hogy első demójukat megmutassák annak, akit érdekel, és koncerteket köthessenek le maguknak. A három napos utat keresztül az USA-n persze végigheroinozzák…
Ezeket a korai élményeket természetesen dalokban is megörökítették, többek közt a Deep Kick címűben:
(részlet) It started when we were little kids
Free spirits, but already tormented by our own hands
Given to us by our parents
We got together and wrote on desks
And slept in laundry rooms near snowy mountains
And slipped through whatever cracks we could find
Minds altered, we didn’t falter
In portraying hysterical and tragic characters in a smog filled universe
We loved the dirty city
And the journeys away from it
Flea vallomása magáról a könyvben:
„Egy romantikus kiskölök voltam, tele érzelmekkel, akit mélyen megérintett a könyvek fantáziavilága, a történetek tálalásának mesteri módja, és az, amit az élet az utcán kínált. És Hollywoodban elég sokat kínált. Már egészen tudatában voltam önmagamnak, de megmagyarázhatatlan módon közben gyakran voltam szomorú, és kétségbeesve kerestem a bajtársakat, a szeretetet és a megértést. Simán készen álltam arra, hogy megőrüljek, csak azért, hogy bebizonyítsam, hogy érek valamit. Kiborítom a kispolgárokat, tehát vagyok.”
És egy részlet az új, Felkel a nap című fejezetből – csak most, csak itt, csak az Open Air Rádió olvasóinak:
„Anthony, Fab és én pedig elmentünk egy Lower East Side-i lakásba néhány csinos modell lányhoz, akiket Fab ismert. Gyönyörű, egzotikus és a drogozástól kimerült lányok voltak, pályafutásuk azon önpusztító, de egyébként felfelé ívelő szakaszában, amikor nekik állt a zászló. Minden buliba meghívták őket, számukra minden vicces és érdekes volt, és mindenki csodálta őket. A lakásuk egy nagy, tágas loft volt, ahol rocksztárok, színészek, drogdílerek és a szórakoztatóiparban meg a divat világában forgó, jóvágású figurák jöttek-mentek. Lógtunk ott a lakásban, több-kevesebb sikerrel próbáltuk elcsábítani azokat a gyönyörű csajokat, és spanglizgattunk – a lábaik előtt heverve. Aztán beesteledett, és reméltük, hogy ott aludhatunk. Elvileg úgy volt, hogy Fabrice ott tölti az éjszakát, de amikor eljött az alvás ideje, szóltak nekünk, hogy indulás van. Nem intéztünk szállást magunknak, nekem meg összesen tizennyolc dollárom volt az egész útra. Lementünk az utcára, és elindultunk. Felhívtam anyám és Walter egyik barátnőjét, aki New Yorkban élt, és aki gyerekkoromban gyakran heteket töltött nálunk a hollywoodi házunkban. Biztos voltam benne, hogy megengedi, hogy a kanapéján aludjunk, de csak hebegett-habogott, majd végül nemet mondott, holott tisztában volt vele, hogy az utcán állunk, és nincs hova mennünk. Évekkel később elmondta, hogy azért nem engedte meg, hogy ott aludjunk nála, mert nem kedvelte Anthonyt. Úgy vélte, hogy nem megbízható srác, és hogy rossz hatással van rám. Én meg azt gondoltam: Baszódj meg, Dee Dee, fáztunk, a kibaszott utcákon lófráltunk, és nem volt hol aludnunk. Próbálkoztunk egy hostelben, sikertelenül, úgyhogy gyalogoltunk tovább. Kábé éjjel egytől céltalanul jártuk az utcákat, fogalmunk se volt, merre menjünk. Meg sem próbáltunk valahol a szabadban aludni, ahogy éjjel-nappali éttermekbe se mentünk be, csak kódorogtunk a sötét, üres utcákon és idegen környékeken. Álomszerű volt lődörögni céltalanul abban a hatalmas városban, mindössze néhány centtel a zsebünkben.”
Flea: LSD gyerekeknek – hamarosan, újratöltve. Ne keresd a könyvet, itt van.
