Fütty és huhogás a Cannes-i díjkiosztón
A zsüri, a Mad Max atyja, George Miller elnöklésével döntött – ez a dolga -, a kritikusok fütyültek és huhogtak: nekik az íráson kívül nyilván ez is belefér. A Cannes-i filmfesztivál idén sem ment le botrány nélkül.
A fődíjjal jutalmazott Én, Daniel Blake című film, a mostantól kétszeres Arany Pálma-díjas Ken Loach alkotása „teljesen kiváló” – mondta a zsűrielnök George Miller. A Mad Max-sorozat ausztrál rendezője szerint, „amikor ezer ember van egy fesztiválon és véleményt alkot, mindig lesz olyan, aki bírálja a díjazást, ez része a játéknak, a fesztivál kellemes részének”.
A fesztiválpalota sajtótermében a díjkiosztás alatt az újságírók néhány kivételt leszámítva valamennyi díj bejelentését hangos nemtetszéssel fogadták, majd az első Twitter-bejegyzések és cikkek is azonnal vitatták a zsűri választását.
Az idei gyönyörű versenyt elrontotta az elvakult zsűri – írta a Les Cahiers du Cinéma francia filmes folyóirat a Twitteren, míg a másik legjelentősebb francia filmes lap, a Le Positif vezetőkritikusa, Philippe Rouyer csalódott a díjakban, amelyekből szerinte kizárólag a társadalmi és humanista jellegű filmeknek jutott, a nagyszabású, innovatív alkotások rovására.
A sajtó egyöntetűen hiányolta a díjazottak közül a Tony Erdmann című német versenyfilmet, Maren Ade vígjátékát, Kleber Mendonca Filho brazil rendező Aquarius című filmjét és az Elemi ösztön holland rendezőjének, Paul Verhoevennek az Elle című erotikus thrillerét Isabelle Huppert főszereplésével.
A berlini Maren Ade, amely meghódította a szíveket, üres kézzel megy haza. Mi marad a cannes-i fesztiválból? – írta honlapján a Süddeutsche Zeitung német lap.
Huszonegy film volt versenyben, nagyon sok lehetőség volt, de csak nyolc díjat adhattunk át – válaszolta a zsűrielnök arra a kérdésre, hogy a kritikusok körében favoritnak számító Toni Erdmann miért nem kapott semmilyen díjat.
„Megpróbáltunk nem figyelni a filmkritikákra, mert magunk akartunk dönteni, mi így dolgoztunk. Szigorúan és energikusan dolgoztunk, sokkal hosszabban, mint más zsűrik szoktak” – mondta a zsűrielnök.
Nemes Jeles László, a tavalyi fesztiválon a zsűri Nagydíját elnyert Saul fia rendezője üdvözölte, hogy az idei nagydíjas Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című kanadai alkotást 35 milliméteres filmre forgatták, s annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben több 35-ös filmet válogatnak be a versenybe. Elmondta, hogy mennyire megérintette őt Xavier Dolan ambiciózus filmje.
Emlékeztetett arra, hogy az alig 27 éves kanadai rendező tavaly abban a zsűriben foglalt helyet, amely a Saul fiának ítélte a Nagydíjat, de hozzátette, hogy nem ez volt az oka, hogy támogatta a kanadai alkotást.
„Nagyon tetszett nekünk a film. Az elejétől meghallottuk a rendező különleges hangját. Boldog vagyok, hogy léteznek olyan rendezők, akik a saját útjukat járják, másfajta filmeket csinálnak, mint amilyenek korábban készültek” – hangsúlyozta a magyar zsűritag.
Az egyik leginkább vitatott díj a női alakításé, amelyet a Fülöp-szigeteki Jaclyn Jose vehetett át Brillante Mendoza Ma’Rose című dokumentarista módon forgatott filmjének főszerepéért, amit több kritikus is epizódszerepnek tekintett.
„Ez egy nagy szerep, ő viszi végig a filmet, nekem megszakadt a szívem” – mondta Donald Sutherland kanadai színész. Dán kollegája, Mads Mikkelsen szerint „csodás színésznőről” van szó, aki egyáltalán nem epizódszereplő a filmben.
