A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Ha Roger Waters most lenne húszéves, talán olyan zenét játszana, mint a PSYCHIC ILLS

2015. január 27., 13:20
2015. 01. 27. (18.00-19.02)

Kedd este 18 órától Nomadguru 8-dik műsorában az elektronikus sample-gyurmázó Neon Indian és a Pink Floyd legjobb korszakát idéző Psychic Ills jön, végül pedig, hogy a pszichedéliánál maradjunk, egy hatvanas évekbeli slágerről, a White Rabbitről ejtünk pár szót.

nOMADGURU8

NEON INDIAN (18.00-18.18)

A 2010-es évek környékén intelligens, furcsa, atonalitással és meghökkentő szample-patronokkal tette zavarbaejtően formabontóvá az elektronikus tánczenéket. Egyetlen ember, a mexikói származású Alan Palomo áll a Neon Indian hátterében.

NeonIndianPhoto

Zenei inspirációt az édesapjától kapta, aki a 70-es, 80-as években közepesen ismert mexikói popsztár volt, ráadásul a papa dalaiból rendszeresen használ fel dalrészleteket, ún szampleket a lemezeken. Ezzel a hanggyurma-módszerrel pedig akarva-akaratlanul követi annak az útnak egyik leágazását, amelyet a kilencvenes évek végén az Avalanches zenekar taposott ki. Ez az egyszerre dúdolható, ám néha idegesítő, táncolható, de néha a ritmus félrever típusú kollázsban nincs semmi új a nap alatt, a régi hangok újrahasznosítása nem forradalom, ugyanakkor a Neon Indian valóban ötletes és inspiráló.

PSYCHIC ILLS  (18.19-18.50)

Ha a Pink Floyd most indulna, akkor lehet, hogy olyen zenét játszana, mint a Psychic Ills. A 2010-es évek Ummagummája és Saucerful of Secretse rejtőzik a pszichedélikus zenekar lemezein, meghallgatásuk hosszú utazás a lélek és az elme rejtelmeinek birodalmába. Műsorunkban ezúttal egy félórás repülésre hívjuk a hallgatót. Öveket kérjük bekapcsolni!

GRACE SLICK: WHITE RABBIT (18.51-19.02)

A hatvanas évek pszichedélikus korszaka számos zenekart és slágert dobott a toplisták élére, ám kevés ért meg közülük akkor sikert, mint a White Rabbit című dal. Bár sokan a Jefferson Airplane változatát ismerik, valójában ez Grace Slick dala, amit még előző zenekarából a Great Society-ból hozott magával. Eredetileg gyors ritmusú volt, négyperces oboaszólóval indult, ám amikor 1966-ban az énekesnő a Jefferson Airplane-hez csatlakozott, újra felvették, professzionális minőségben, lassú ritmussal, ahol a spanyolgitár dominál, és a fúvósszólót is elhagyták.

A rádióműsor azt vizsgálja, hogy a dal miként él tovább a 21-dik században, s ennek egyik fontos állomása az Álomháború c. filmben hallható Emiliana Torrini változat: