Halva született felfedezések – Jean Michel Jarre-interjú

„Mikor én komponálni kezdtem, az elektronikus zene még szűz terület volt. Teljességgel ártatlan, csupasz, múlt nélküli s mentes minden külső hatástól. Ennél nagyobb luxus egy művész számára egyszerűen nem létezik: ma már senki nem lehet igazi felfedező” – Jean Michel Jarre legújabb, Electronica 1: The Time Machine című, szérianyitó lemezével az elektronikus zene történetét mesélné el a lehető legkézenfekvőbb módon: elektronikus zenével. A köztudatba az 1977-es Oxygéne LP-vel berobbant francia veterán azok közé tartozik, akik szerint napjaink muzsikusainak ideje lenne visszatérniük Pierre Schaeffer műfajalkotó téziseihez. „Schaeffer fektette le az alapjait mindannak, ami az elektronikus zenében az elmúlt fél évszázad során történt. Az elmélete, miszerint a környezeti zajokat, a kutyaugatást, az eső dobogását, a süvítő szelet önmagukban ugyanúgy zeneként kell kezelnünk, mint a hangszeres játékot új fejezetet nyitott az egyetemes zenetörténetben” – állítja Jarre, aki szerint ma is kizárólag a művésztől függ, hol válik el egymástól zaj és zene.

A párizsi szintetizátor-idomár meggyőződése, a mai elektronikus zenészek elvesznek saját eszközparkjuk nyújtotta lehetőségekben ahelyett, hogy a saját gondolataikat, érzéseiket próbálnák zenévé alakítani. „Mikor az Oxygéne született, nem nagyon volt pénzem. Az egész anyagot konkrétan a konyhámban vettem fel úgy, hogy egy ARP2600-as szintetizátoron, egy Farfisa orgonán és Korg dobgépen kívül szinte semmim nem volt. Később már képes voltam komolyabb felszerelésekbe invesztálni, azonban soha nem felejtem el, milyen messzire juthat az ember a technikai korlátoknak köszönhetően” – mondja Jarre, akinek legfőbb tanácsa az új generációs zenészek számára, hogy hagyjanak elegendő időt egy-egy eszköz vagy módszer megismerésére. „Válasszatok ki egyetlen szoftvert és ne tágítsatok mellőle vagy hat hónapig, amíg a mesterévé nem váltok” – állítja a zenész, aki szerint a jó elektronikust zenészt ugyanúgy kell nevelni, mint egy gyereket. „Muszáj meghúzni a határokat, keretbe foglalni a művészetüket, ugyanakkor ezen kereteken belül teljes szabadságot biztosítani számukra.”

Jarre nem győzi hangsúlyozni fontos, hogy az elektronikus popzenét többét ne a jelenkor vívmányának tekintsük, legyünk tisztában azzal, a műfaj elmúlt negyven éve immár történelem. A kronológiára rávilágítandó, a zenész az Electronica-n található Nicolas Godinnal és Jean-Benoît Dunckellel közös Close Your Eyes című dalon belül évtizedek hangtechnikai megoldásainak teljes skáláját állítja porondra. „A szám Pierre Schaeffert idéző oszcillátor-zörejekkel indul, az első ritmusokért mágnesszalagokat vagdostunk ollóval,  majd bekúsznak az első dobgép-, moduláris szintetizátor hangok, végül néhány digitális ütem, a számot záró hangot pedig egy iPadből csalogattuk elő.”

A zenész az albumon való együttműködések terén is szeretne – a tőle telhető mód – régimódi maradni. „Manapság úgy elküldesz néhány felvételt a világ különböző pontjaira, ahonnét plusz éneksávokat, gitárriffeket kapsz, ezeket elvileg otthon összeragasztgatod és kész is a művészi egymásra találás. Én ebben már nem hiszek. Az Electronican felbukkanó összes zenésszel személyesen kerestem fel, mutattam meg a demoimat és együt vettünk mindent. Mondanom sem kell, az eredmény is merőben más lett.”