Heti egy – The Struts

Ezt a dalt minden, éppen ma gitárt ragadó, éneklő srácnak ismernie kell. Nem azért, mert ilyet még nem hallottunk, hanem mert minden benne van, ami az angolszász rockban történt 1962 óta. Talán ebben a dalban nincs benne „minden”, de az egész lemez anyagát tekintve összeáll a kép. Nekem ez volt a tavalyi év No.1. lemeze.

A Struts indie rock zenekar, de úgy határozták meg stílusukat, hogy: „glamorous indie rock ‘n roll”, idézve a Killers első lemeze epikus dalának címét. A zenekar különlegességét az énekes adja. Ha valaki, akkor Luke Spiller volna egyedül méltó a Queen jelenlegi énekeseként villogni, de szerencsére nem teszi, hanem új – főleg Queen, Rolling Stones, Slade, korai Primal Scream – ihletettségű dalokat ír a zenekar gitárosával, Adam Slack-kal.

Az énekes különleges orgánumára felfigyelt Mike Oldfield is, aki egy egész lemezt áldozott az ifjú tehetség hangjára írt dalokból (Man On The Rocks). Amiért most írok róla, annak aktualitását az adja, hogy a múlt héten jelentették meg legújabb EP-jüket, amin nincsenek új számok, csak négy régi a debütáló lemezről. A címe is sokatmondó: Have You Heard, mellyel jelzik, hogy nem kapták meg a megérdemelt figyelmet, noha Franciaországban még a Rolling Stones elött is felléptek 80000 ember előtt. Az új kiadó remélhetőleg előkészítíti számukra a világsikert. Az új EP első dala újfent a Could Have Been Me.

Ez a szám nyugodtan felkerülhetett volna a második Queen lemezre. A verze egy staccato-s gitárral indul épp úgy, mint a Fairy Feller’s Masterstroke az említett lemezről. Az ének – ha behunyom a szemem és nem nézem a klipet – 100% Freddie. A refrénbe átvezető rész pedig Don’t Stop Me Now. Mindez egyáltalán nem zavaró, mert teljesen újszerűen hat a hangszerelés és a dallamvilág is épp egy picit idézi a Queent. A refrén már Struts: befelezve az addig döngölős-tapsolós ritmust, megérkeznek egy bődületes rock-himnuszba.

A dal ma meghallgatható az Anarchy in the Hu-ban, este 6-tól, itt az Open Air Rádióban.