Heti egy: Na, igen!
Előadó: Field Music
Dal: The Noisy Days Are Over
Megjelenés: 2016. Január 19. (A „Commontime” album 1. dala)
A Field Music egy angol art pop zenekar Sunderlandből. Ha valaki könnyen emészthető popra gondol, nagyon téved. Ellenben, aki ismeri a ’80-as évek Yes albumait, annak hatalmas élmény lesz ez a dal, de az egész lemez is. Persze, ehhez nyitottnak kell lenni sok stílus és hangzás irányába.
A zenekar hatodik lemeze ez a 2004-es megalakulásuk óta. Abban az időben elég sok hasonló stílusú zenekar alakult Angliában, a poszt-punkkal egyidejűleg. A legtöbben már rég feloszlottak, ők azonban jól tartják magukat. Sokat gondolkoztam, hogy miért pont ők, aztán rájöttem erre a Yes hasonlatra, ami biztos igaz rájuk is. A Yes a hippi korszak után átmentette magát korszakról-korszakra, még a ’90-es években is újjáalakultak, a zenekaraik kollaboráltak. Itt ugyanez történhet. A sunderlandi szcéna erős, ha őket is és a Futureheads-et is képes volt kitermelni, de bizonyára ellenségeskedésektől is mentes, hiszen a Fields Music koncerteken általános a vendégművészek szereplése, kiemelten a „földiek” vagy akár a Maximo Park tagjai.
Ezt a dalt azoknak ajánlom, akik a zenehallgatás tudatos módját (is) szeretik, tehát képesek elemezve (is) hallgatni egy zenét. Ez nem azt jelenti, hogy ez a zene fárasztó volna, de azért – a jóízlés határain belül – „agyas” is. Szóval, használjuk ezt a zenét aktív pihenéshez.
