Heti egy – Something To Believe In: az újabb szorgalmi feladat

A dalban nincsenek terjengős vagy kidolgozatlan részek, ami egyébként korábban sem volt jellemző a zenekar dalaira. Nem véletlen, hogy legtöbbször a Coldplay – Snow Patrol – Killers triászhoz hasonlítják őket, ami kritikusaik szerint kimeríti a „biztonsági popzene” minősített esetét. Ebben van valami, hiszen valóban – szinte – patikamérlegen jön minden ebben a dalban is: hagyományos főtéma, verze, refrén, főtéma, stb. A gitárok torzak, de épp hallhatók, az ének száll, ahogy kell, épp úgy, ahogy a háziasszonyok szeretik. A fiúk amúgy is menő producerek, de most még a Foster The People megmondójának segítségét is kikérték. Ismét a rosszmájúak: „Olyan ez, mint dinamittal horgászni”.

Igen ám, csak egy dolog marad ki ezekből a kritikákból: a lényeg. Ugyanis a lemez dalai megszólalhatnának bármilyen hangszeren, akármilyen keveréssel, producerrel, akkor is tökéletesek lennének, mert így írta meg őket két iszonyatosan tehetséges művész. Lehet mondani bármit arról, hogy „hogy szól”, meg „koppintás”, de ezek a hangok magával ragadóak. Különösen ajánlom a dalt azoknak a popbabérokra pályázó pályakezdőknek, akiknek kell a jó példa, hogy hogyan kell túlzások nélkül végigvinni egy zenei gondolatot és természetesen a háziasszonyoknak (és háziuraknak is).