Heti szorgalmi: Esmerine
Előadó: Esmerine
Dal: The Neighbourhoods Rise
Megjelenés: 2015. Október 16. (A „Lost Voices” album első dala)
A montreali post rock szcéna mindig erős volt, és az ma is. Ennek legjobb bizonyítéka az Esmerine. Jellemzően a stílus irányítóihoz, a túl „snassz” post rock kifejezést mindig árnyalják. Szerintem ez azért van, mert művelői legnagyobbrészt a metálból jönnek. Én úgy képzelem el, hogy ott kell egyfolytában azon agyalni, hogy „vajon milyen lehetne felhívni a rajongók figyelmét a zenekarra, miközben csak egyszerű metált játszunk?”
Ennek a kanadai zenekarnak erre semmi szüksége. Ezért szerepelnek ma itt. Biztos szeretik a metált is, de a klasszikusnak mondott komolyzenét, pontosabban: szimfonikus zenét is. Érdeklődési körükbe beletartozik az avantgarde, az experimentális zene, a minimál elektronika és az ún. neo-klasszikus stílus is, vagy akár a kamarazene megnevezésű kortárs crossover is. Gondolom, ezzel elijesztettem mindenkit a zenekartól, pedig csak próbáltam hű lenni a metálos gyökerekhez.
A dal 6 percen túl tart, tehát vagy nyugalomban vagy megnyugvást keresve hallgassuk. Gyönyörű cselló szólamok vannak benne, semmi gitár, ének vagy ilyesmi. Kizárólag hagyományos komolyzenei hangszereket használnak, legtöbbje zenei hangot adó ütőhangszer, de sokan szimfonikus zenének vagy „filmzenének” fogják mondani. Amúgy az is biztos, hogy hallottak már életükben Hans Zimmert. Ők azonban sokkal személyesebbek, nem annyira monumentálisak, csak épp annyira, hogy a hétköznapi gondjainkat hat percre kieresszük az űrbe.
http://youtu.be/GbgTJTaXk_Q
