A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Húsz évvel később: Man Or Astro-Man? – Beyond The Black Hole

2021. február 20., 18:38

Rovatunk, amelyben 20 évvel ezelőtt megjelent lemezeket veszünk elő és hallgatunk meg újra, halad a korral: az idén 2001-ben kiadott albumokat vizsgálunk meg, hogy lássuk: kiállták-e az idők próbáját. Erős év volt a 2001-es, erős lesz a rovat is. Szerzőtársam legutóbb a The Donnas Turn 21 című albumát járta körül, ezen a héten pedig a Man Or Astro-Man? Beyond The Black Hole című válogatását dobjuk fel a lejátszóra. Az albumot teljes egészében szombat este 20 órakor hallgathatod meg az Open Air Rádión.

A Man Or Astro-Man?, a továbbiakban MOAM? az egyik kedvenc bandám. Az a fajta eldugott favorit, akik valószínűleg nem jutnak első, talán még a második körben sem az eszedbe, ha neked szegezik a kérdést: mik a kedvenc zenekaraid. Az a fajta kedvenc, amit nem hallgatsz minden nap, de időről időre újra felfedezed aztán meg vered a fejed a falba, mert hát, hogy a francba lehet az, hogy nem hallgatod ezeket folyamatosan?! Biztos neked is vannak ilyen előadók az életedben.

Ha ragaszkodunk a szigorú, földi tényekhez, a MOAM? a ’90-es évek elején alakult az alabamai Auburnben, és hamar a surf rock egyik legprominensebb zenekarává, azóta pedig annak egyik legnagyobb túlélőivé váltak, akik képesek voltak a különben nem sok kalandozásra lehetőséget nyújtó műfajt úgy megújítani, hogy sosem, még gyengébb sorlemezeiken sem fulladtak unalomba. A The Shadows meg a Dick Dale-fémjelezte, klasszikus, hatvanas évekbeli, „tarantinós” szörfzenét egyrészt elkeverték a ’70-es és ’80-as évek new wave és punk mai napig elsöprő energiájával, egy jó nagy kanál, az emberi elme határait feszegető pszichedéliával, és a későbbi lemezeken egyre inkább ódon, anakronisztikus elektronikával. Hogy mást ne mondjak, az 1999-ben kiadott EEVIAC Operational Index and Reference Guide, Including Other Modern Computational Devices című lemezen szinte már zenekari taggá lépett elő az Apple korai, ImageWriter II névre keresztelt mátrixnyomtatója, hogy szörnyűséges kattogásával, ahol kell, kitöltse a bombasztikus hangtájakat. Ezt az elmebeteg elegyet pedig az ’50-es és a ’60-as évek vintage, B-kategóriás sci-fi és horror-karakterisztikájával, korabeli tévé- és rádióműsorokból vett hangmintákkal, élőben pedig az ezekre hajazó megjelenésükkel és színpadképükkel tették egyedivé és imádnivalóvá.

Viszont, ha mégse ragaszkodnánk annyira a szürke és unalmas, földi tényekhez, akkor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a MOAM?-ot bizony Star Crunch, Birdstuff és Coco the Electronic Monkey Wizard alapította útban a mi Tejútunk felé, azzal a céllal, hogy a jobb híján erre a planétára szorult humanoidoknak játszanak elképesztően őrült, jobbára teljesen instrumentális szörfzenét. És bár a zenekar tagjainak a földi neve is ismert, azt most nem soroljuk fel, mert nincs jelentősége, pláne, hogy nyilvánosan sosem fedik fel földi identitásukat, és kötik az ebet a karóhoz, hogy bizony ők az űrből érkeztek. Meg különben én sem hiszem el, hogy bármi közük van Alabamához. Hogy kicsit árnyaljuk a képet, az eredeti trió általában kiegészült ideig-óráig a MOAM?-ban pengető másodgitárosokkal, tag volt például Dr. Deleto és Dexter X is. Birdstuff pedig olyan előadók mögé szivárgott be, mint a The Polyphonic Spree, St. Vincent és a hasonlóan ódon, sci-fi szörfben utazó Servotron.

Egy évtizedes működése alatt a MOAM?, ha épp nem stúdióban ügyködött, tulajdonképpen megállás nélkül turnézott, kiadott hat nagylemezt, egy hetediket, amit csak turnén lehetett tőlük megvásárolni, két EP-t, és megszámlálhatatlan, ezerféle színben, ugyanazon dalok kismillió verzióját kutyuló, vinyl kislemezt, amik ma már felbecsülhetetlen kincsnek számítanak a rajongók közt. És persze ember vagy akár alien legyen a talpán, aki bírja ezt követni. De aztán, ahogy a földi zenekarokkal is lenni szokott, ha túltolják a biciklit, kedvenc űrlényeink is rendesen elkoptak a szünetmentes koncertezésben, és 2001-ben meghatározatlan időre elvonultak.
A 2001-ben megjelent Beyond The Black Hole, bár nem rendes sorlemez, remek belépő lehet azoknak, akik esetleg kedvet kaptak ennek az agyahagyott zenekarnak a megismeréséhez. A Beyond…  az eredetileg 1996-ban megjelent, What Remains Inside The Black Hole című válogatásalbum anyagát tartalmazza, ami egybefogta a zenekar 1993 és 1996 között elkövetett, követhetetlen mennyiségű kislemezeinek jobb dalait, azokat újrakeverve, egy-két esetben újra felvéve, lehengerlőbb és vastagabb hangzással szerepelteti újra, valamint három, azelőtt sosem hallott dalt is hozzátesz a csomaghoz. Így pedig nem csak pontot tesz a MOAM? első korszakának végére, hanem a klasszikus, „puristább” megközelítésű MOAM? átfogó keresztmetszetét is adja, kis fantáziával pedig olyan sorlemeznek is felfoghatjuk, ami egyben triplafenekű időkapszula is. Pont olyan, mint ez a rovat.

Mint általában a szörfzenék nagyja, ez az album is totál banger az elejétől a végéig, egy lélegzetvételnyi szünet nélkül, ami megállás nélkül pörgeti és egy pillanatra sem ereszti el a hallgatóját, de a homogenitása ellenére vannak rajta kiemelkedő csúcspontok. Ilyen például a hardboiled film noir hangulatot árasztó 24 Hours, a thereminben gazdag Polaris, és az abszolút kedvencem, a James Bond-orgonával megspékelt, fantasztikus című, reverb gitár-parádé, a The Powerful Fully Transistorized Dick Tracey Two-Way Radio.

A MOAM? hivatalosan egyébként sosem oszlott fel, de a hiperaktív kezdeti érával ellentétben manapság már eseményszámba megy, ha színpadra állnak. Az eredeti trió tíz év kihagyás után, 2010-ben jött újra össze, amiből 2013-ben megszületett eddigi utolsó, a korábbiakhoz hasonlóan magas színvonalú sorlemezük, a Defcon 5…4…3…2…1, 2017-ben pedig egy szintén fejet leszakító koncertalbum a Jack White-féle Third Man Records-nál. Azóta az űr csöndje veszi körül őket.
De én és vélhetőleg néhány, rejtőzködő rajongó még mindig bízik egy elkerülhetetlen, harmadik típusú találkozásban.

Csúcspontok: Rovers, Polaris, The Vortex Beyond, 24 Hours, The Powerful Fully Transistorized Dick Tracy Two-Way Radio

Az albumot teljes egészében szombat este 20 órakor hallgathatod meg az Open Air Rádión.

Az apokalipszis halogatása: Nick Cave – The Sick Bag Song
máj. 2., 21:23
Húsz évvel később: The Ex – Dizzy Spells
ápr. 24., 15:22
20 évvel később: Nick Cave & The Bad Seeds – No More Shall We Part
ápr. 10., 17:42
Húsz évvel később: KRS-One – The Sneak Attack – Támad a tanár úr
márc. 27., 17:00