Így szól a világ első dobgépe 1931-ben
A kisegítő eszközből lényegében önálló hangszerré avanzsált dobgépek ugyan csak a hetvenes évek végén váltak valós piaci tényezővé, legkorábbi, a XX. század első felére datálható ősükért nem más felelős, mint a hangszertörténet mindenkori őrült professzora, Leon Theremin.
Mikor antik dobgépekről beszélünk, a legtöbb hozzáértő valószínűleg a popzenét a nyolcvanas évek hajnalán megreformáló Roland TR-808-ra, esetleg a hatvanas évek béli elődnek tekinthető Maestro Rhythm King súlyos példányaira asszociál, pedig az első dobgép fura hangján, már jóval a második világháború előtt, a harmincas években felsírt.
Az egész azzal kezdődött, mikor az amerikai zeneszerző, Henry Cowell, annak reményében, hogy megoldást találhat emberfeletti ritmikájú darabjainak lejátszására, felkereste a századelőn hangszertalálmánya révén már világhírűnek számító Leon Theremint. Az orosz elektrofizikus 1931-ben megépítette a Rhythmicon névre keresztelt szerkezet prototípusát. A billentyű vezérelte eszköz képes volt bonyolult poliritmikák lejátszására: az oktávon kevéssel túlnyúló klaviatúra minden egyes billentyűje meghatározott fényjelet indukált, melyet egy motor által forgatott, lyuggatott tárcsa résein keresztül egy fotoelektromos érzékelő dolgozott át a Rhythmicon elektroncsövekkel hajtott erősítője számára értelmezhető jellé.
Theremin szerkezete azonban nem aratott osztatlan sikert a közönség köreiben. A Rhythmicon hangját az 1932-es kritikák hirtelen horkanásokhoz sőt, indián csatakiáltásokhoz is hasonlították ezen pedig sajnos a múló évtizedek sem tudtak szépíteni. A szerkezet, a hatvanas években épített harmadik verziója a beszámolók szerint az elődökkel szemben már inkább közönséges libahangokat hallatott.
