Írasd be a neved a Korn basszusgitárosa, Fieldy önéletrajzába

Az eredeti nyelven Got the Life: My Journey of Addiction, Faith, Recovery, and Korn címmel megjelent kötetet Fieldy annak a Laura Mortonnak a segítségével hozta tető alá, aki már olyan figurák életrajzát is segített összekalapálni, mint Jerry Springer, Danica Patrick vagy Kim Zimmer – csak hogy néhányat említsünk.
A Konkrét Könyveknél már szinte hagyománynak számít, hogy a köteteket közönségi finanszírozással késtítik, tehát maga a magyarországi rajongótábor teszi lehetővé, hogy az idoljukat boncolgató könyv magyar nyelven is megjelenhessen. Így készült el többek közt Al Jourgensen, Rex Brown és Roger Miret önéletrajza is.

Így van ez Fieldy könyve estében is: az előrendeléssel nem csak szaporítani tudjátok a faszábbnál is faszább zenei könyveket itthon, hanem a nevetek is a fejlécbe kerül – így köszöni meg a kiadó az elhivatottságotokat. Ráadásul így kedvezménnyel juthattok az a kötethez, amit augusztusban lehet kézbe venni.

Önéletrajzában Fieldy kendőzetlenül, kíméletlen önkritikával és mindenféle szűrő nélkül számol le valamikori önpusztító énjével, valamint zenésztársai elé is görbe tükröt állít. Elképzelhetetlen mértékig túltolt sex, drugs, rock ’n’ roll-élet után édesapja halála kellett ahhoz, hogy szembe tudjon nézni démonjaival, és a zenekar gitárosához, Headhez hasonlóan ő is megtérjen. Mára nyoma veszett az arrogáns, kötekedő narkósnak, és átadta a helyét egy új, pozitív és mosolygós, szeretnivaló Fieldynek.

Néhány exkluzív részlet a könyvből:

„Bár még csak ekkoriban kezdtem zenélni, biztos voltam benne, hogy egy bandában akarok lenni Headdel. Nem érdekelt, hogy ehhez basszusgitáron, rumbatökön, vagy triangulumon kell-e játszanom. Gondoltam, szívesen átállok basszusgitárra, ha ezen múlik, hogy saját bandánk legyen Headdel. Sose vallottam be neki, hogy amúgy se tartottam magam elég jó gitárosnak, ő pedig volt annyira jó fej, hogy nem szembesített vele, hogy pontosan tudja, ez a hangszer nem nekem való.”

„Anya bébiszitteléssel próbált egy kis mellékesre szert tenni. Először csak a zenekar tagjainak gyerekeire vigyázott a próbák alatt, de aztán arra is volt példa, hogy egy nap 10-15 kölyök is összejött az otthonunkban. Az egyiküket Jonathan Davisnek hívták, az apja ugyanis ekkoriban az én apámmal zenélt. Anya nagyon értett a gyerekekhez, és így legalább úgy tudott pénzt keresni, hogy közben nem is kellett elmennie otthonról.”

„Richard eszelős módjára viselkedett a színpadon. Egyik este azzal a kreatív ötlettel állt elő, hogy harisnyát húz a fejére, a szárait teletömi tojásokkal, és ahogy rázza a fejét, azok összetörnek, tartalmuk pedig a közönségre fröcsög. Előszeretettel locsolt sört a színpadra, majd úgy tett, mintha evezne a pocsolyában. Arra is volt példa, hogy Ronald McDonaldnak öltözve lépett fel, vörös, göndör parókát viselt, McDonald’s-os napellenzőt és gyorséttermi munkaruhát. Csak azért ment el dolgozni a McDonald’s-ba, hogy szert tegyen egy ilyen komplett szerkóra. Aztán egyből fel is mondott. Elképesztő hatást gyakorolt a színpadon ebben a jelmezben.”

A KoЯn – Függőség, hit, gyógyulás című kötetet Dudich Ákos vagy a  Konkrét Könyvek oldalán rendelheted elő.